Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
Reg.: Dl. 105 428. (Máriássy cs. márkusfalvi lt.) (1501-1600). K.: R.: Máriássy I. 33. (76. szám). 131. 1354. márc. 19. Buda [I.] Lajos király Vasvár és Zala m.-k c.-einek és alispánjainak tudtára adja, hogy Ostorman fia Jakab és Imre fia Domonkos, Kwrmend ~ Kurmend-i esküdtek bemutatták neki [I.] Károly király privilégiumát, mely szerint a Kurmend-i polgárok (cives seu hospites) Vasvár és Zala m.-kben javaik után nem fizetnek tributum-ot (tributum seu thelonium) és elmondták, hogy ezzel szemben azt behajtják tőlük. Az uralkodó megparancsolja a m.-k c.-einek és alispánjainak, hogy a polgároktól a tributum-ot ne szedjék be. Továbbá a m. várainak várnagyai és alvárnagyai számára meghagyja a fentieket, ahogyan azt már [Erzsébet] anyakirályné is megparancsolta, gyürüspecsétjével megerősített és az uralkodónak bemutatott oklevelében. D. Bude, f. IV. prox. an. domin. Letare, a. d. 1354. E.: -. K. szerint az Erdődy cs. galgóci lv.-ban (83. 6. 5). Hártya. Hátlapjára nyomott gyűrűs pecséttel erősítették meg. Alatta jegyzet: relatio Thome filii Petri. K.: AO. VI. 177. (110. szám). Megj.: a regeszta K. alapján készült, E.-je a Magyar Országos Levéltárban nem lelhető fel. 132. 1354. márc. 19. A vasvári kápt. emlékezetül adja, hogy [L] Lajos király (H) oklevelének megfelelően - küldjék ki tanúságtevőjüket, akinek a jelenlétében Chou-i Gothardus fia Miklós királyi ember kiszáll egy bizonyos birtokra, annak szomszédosait és határosait összehívva jelenlétükben azt igazi és régi határai mellett bejárja, új határjeleket állít a szükséges helyeken, majd a Kwzegh-i polgároknak (cives) iktatja örökös birtoklásra, ha nem lesz ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat pedig megidézi a király jelenléte elé és erről a kápt. tegyen jelentést - Gothardus fia Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságtevőjüket, Domonkos mr. éneklőkanonokot, akik visszatérve egyetértőén azt jelentették, hogy [1354.] márc. 17-én (f. II. prox. an. domin. Letare) kiszálltak a mondott birtokrészre, annak összes szomszédját és határosát összehívva - ti. a Leuka-i várnagyot és Leuka, Reuch, Kedhel falvak népét - és jelenlétükben igazi és régi határai mellett bejárták és a szükséges helyeken új határjeleket emeltek, majd a Kwzegh-i polgároknak hagyták örökös birtoklásra, ellentmondás nélkül. 145
