Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
özvegye Felsőhalam birtok felére vonatkozó okleveleit, amelyek megtekintése után ítéletet fog hozni. Ekkor a felek megjelentek személyesen az országbíró e. és az asz- szony bemutatta az egri kápt. 1335-ben (a. d. 1335.) kelt privilégiumát, mely átiratban tartalmazta ua. kápt. másik, 1303-ban kelt, szintén privilégiális oklevelét, melyet a kápt. conservatorium-ában őriztek és Drugeth Vilmos volt nádor kérésére kerestek elő. (1. Anjou-oklt. I. 518. szám és XIX. 798. szám) Ezek után Máté bemutatta a leleszi konv. 1335. szept. 29-i (1. Anjou-oklt. XIX. 585. szám), valamint 1337. okt. 2-i oklevelét (1. Anjou-oklt. XXI. 551. szám). A L[elez]-i konv. okleveleinek bemutatása után az asszony kijelentette, hogy Halam birtok fele, melyet Elles fia Pétén és Csepan fia László zálogosított el Thanalt fia Miklóssal 4 M.-ért Máténak és Lukácsnak, nem tartozott az előbbiekhez. Ezek után az országbíró megkérdezte Mátét, hogy tudja-e bizonytani dokumentummal, hogy a kérdéses birtok fele Pétén és László tulajdona, mire Máté azt mondta, hogy nem. Az országbíró ez után megkérdezte az asszonyt, hogy apja, Thanalt Halam birtokon annak felén kívül más birtokot v. birtokrészt bírt-e. Erre az asszony azt válaszolta, hogy apjának ezen kívül nem volt más birtoka. A fentiek alapján úgy tűnt, hogy Pétén és László nem tartozott Tanalch-hoz és ezért a birtokot nem zálogosíthatták el Máténak és Lukácsnak, Thanalch pedig nem bírt más birtokot azon kívül, amit Garabus fia János adományozott neki és feleségének. Ezért az országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és nemesekkel úgy döntött, hogy Halam birtok felének felét (rectam dimidietatem medietatis dicte possessionis Halam) az asszonynak ítéli, aki a birtok felének másik felét és apjának (Tanalch fia Miklósnak) a részét a 4 M. harmadrészéért a Jaszov-i konv. színe e. [1353.] máj. 19-én (in oct. fe. Penth.) Mátétól a Lelesz-i konv. oklevele értelmében tartozik visszaváltani. A visszaváltás után Demeter fia István v. Lőrinc fia István Kozma-i György (az asszony részére küldött), valamint Mihály fia Jakab v. Domonkos v. Pancratius fia Miklós v. Gál fia Mihály (Máté részére küldött) királyi emberek a Jaszov- i konv. tanúságtevőjének jelenlétében [1353.] máj. 26-án (8 die earundem oct. fe. Penth.) kiszállnak a Halam birtokra, az összehívott szomszédok és határosok, valamint a felek, ill. törvényes procurator-aik jelenlétében azt a részt, amelyet Garabus fia János adott Thanalch-nak és feleségének, a többi birtoktól elhatárolva iktatja Péter özvegyének, azzal a joggal, amivel hozzá tartozik, örökös birtoklásra, mások jogainak sérelme nélkül. Erről a felek [1353.] júl. 1-jére (ad oct. fe. B. Johannis Bapt.) tartoztak jelentést tenni. A Jaszov-i konv. (1353. máj. 27-i) okleveléből kiderült, hogy Péter özvegye a Halam birtok felének felét és apjának (Thanalch fia Jánosnak) a részét [1353.] máj. 19-én (in oct. fe. Penth.) János fia Mátétól a 4 M. harmadrészéért a Jaszov-i konv. e. visszaváltotta. [1353.] máj. 26-án (8. die predictarum oct. fe. Penth.) az országbíró oklevelének megfelelően Halam birtokra kiszállt Demeter fia István (az asszony részére küldött) és Isep-i Mihály fia Jakab (Máté részére küldött) királyi ember, valamint Márk testvér a konv. tanúságtevője, akik visszatérve egyetértőleg elmondták, hogy [1353.] máj. 26-án (8. die predictarum oct. fe. Penth.) kiszálltak a birtokra, az 133
