B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

328 551. 1353. aug. 19. Villanova [VI.] Ince pápa András [fia] János nyitrai clericus-nak. A pápa az elődei által tett, a megüresedő kanonokságokra, prebendákra és más egyházi javadalmakra (beneficium) szóló ígérvényeket (reservatio) bizonyos okok folytán viszszavonta. Bemutatták azonban a pápának János kérvényét, mely szerint János erről a visszavonásról nem tudva azt a kanonokságot és prebendát, mely Miklós [fia] Jakab esztergomi kanonok halálával vált üressé, VI. Kelemen pápa neki esztergomi kanonokságot és prebendát ígérő oklevelének megfelelően elfoglalta. A pápa megengedi Jánosnak, hogy a kanonokságban és prebendában megmaradjon. D. apud Villamnovam, avignoni egyházm., XIIII. Kal. Sept., pápasága első évében. [1353.] Reg.: ASV. RA. 3r–v. (Df. 289 48.) R.: Áldásy 63. (115. szám); Reg. Suppl. II. 271. (21. szám); Rábik, Reg. Suppl. II/1. 165. (264. szám). 552. 1353. aug. 19. Buda [I.] Lajos király (H) emlékezetül adja, hogy megjelent előtte Miklós fia Paharus (dict.) Péter mr., Abaújvár m. c.-e és a király elé tárva hűségét és szolgálatait magának adományul felkérte az Abaújvár m.-ben fekvő Saap (alio nomine Cyppohaza) nevű birtokot, amely Cyppo (dict.) Domonkos fia Miklós és Tegzus (dict.) János örökös nélkül elhunyt emberek birtokaként háramlott a király kezére. A király emlékezetébe idézve Péter mr. szolgálatait, a felkért birtokot minden tartozékával és haszonvételével együtt, igaz és régi határai mellett, azzal a joggal, amivel adományozási jogköréhez tartozik, neki adományozza örökös birtoklásra, mások jogainak sértetlenül hagyásával. Az oklevél visszahozatala után privilégium kiállítását ígéri. D. Bude, f. II. prox. an. fe. S. regis Stephani és conf., a. d. 1353. E.: Dl. 64 041. (Kapy cs. lt. 36.) Hártya. Előlapon, alul középen és hátlapon, a már lepergett pecsét által eredetileg takarva kancelláriai jegyzet (Relatio Nicolai filii Dominici.). Á.: I. Lajos király, 1364. júl. 5. Dl. 64 068. (Kapy cs. lt. 65.) K.: AO. VI. 107–108. (67. szám). R.: Horváth, Gödöllő 85–86. (9. szám). Megj.: Á. szerint a király Ozoránál elvesztett pecsétjével volt megerősítve.