B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

154 235. 1353. ápr. 17. Buda [I.] Lajos király (H) emlékezetül adja, hogy meggyőző bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a Zemplén m.-i Wylak birtok minden tartozékával együtt János volt nádor fiát: Miklós mr. Ungh-i c.-t illeti meg, noha az most a király Zalanch nevű várához (castrum) tartozik. Mivel azonban a vár a birtokot nem tudja nélkülözni (nullatenus carere possit), ezért az uralkodó Miklósnak és örököseinek adja érte cserébe az Abaújvár m.-i Nadas birtokot minden tartozékával együtt. Ez a birtok azonban Drugeth Vilmos nádor özvegyének kezén van, annak élete fogytáig, ezért az uralkodó úgy határozott, hogy csak az asszony halála után szálljon át Miklósra és örököseire. Azonban, ha az özvegy ismét férjhez megy, v. elhagyja az országot és nem tér vissza, akkor a birtok már életében is Miklósra száll. D. Bude, f. IV. prox. an. fe. B. Georgii mart., a. d. 1353. E.: 1. SNA. Szepesi kápt. hh. lt. Oklevelek U/1/5/17. (Df. 263 920.) Hártya. N iniciálé. Előlap jobb felső szélén és hátlapon a lepergett pecsét által eredetileg takarva kancelláriai jegyzet (Commissio domine regine propria et relatio Nicolai Kont woyuode.). Hátlapon későbbi kézzel írott latin nyelvű tárgymegjelölés. 2. BAZML. Mohács előtti gyűjt. 53. és ZEMPLÉN 3. (Df. 248 000.) Hártya. Hátlapon a már lepergett pecsét által eredetileg takarva kancelláriai jegyzet (Relatio Nicolai Kont woyuode et etiam propria commissio domine regi[ne].) és későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés. R.: F. IX/2. 240–241. (116. szám). 236. 1353. ápr. 17. A fehérvári kápt. jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy Tamás c. országbíró itt átírt, 1353. jan. 17.-én kelt oklevelének (l. 24. szám) megfelelően Wrs-i Mihály fia Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságtevőjüket, Kwn (dict.) János kanonokot, akik a kápt.-ba visszatérve egybehangzóan a következőket jelentették: márc. 16-án kiszálltak Beychen birtokra (határosok: Sar folyó, Premorton-i birtok, Chatar-i egyház földje, Kouachy-i birtok) és azt a királyi ember határokkal elválasztotta és visszavette. A vitatott földről Beke azt állította, hogy az az ő Kouachy, István mr. decan pedig azt, hogy a veszprémi egyház Premortun-i birtokához tartozik. A királyi ember más fogott bírákkal együtt egy aratrumra, a rétet pedig 30 kaszásnyira (falcastrum), azaz 10 M.-ra becsülte. D. f. IV. an. fe. B. Georgii mart., a. d. supradicto. [1353]. E.: Veszprémi Érseki és Főkápt. lt., Veszprémi Székeskápt. Lt. BERCHEN 5., Df. 200 926.) Papír, szakadozott, írása elhalványult, sok helyen nehezen olvasható. Hátlapon külzet (Serenissimo principi, domino Lodouico, dei gratia incliti regi Hungarie, pro honorabili capitulo ecclesie Wesprimiensis contra