B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

84 Ryunuk birtokkal kapcsolatban kiadott oklevelét (l. Anjou-oklt. XX. 436. szám). D. Bude, domin. Oculi, a. d. 1353. E.: Dl. 94 078. (Festetics lt., Sallér cs. 57. 2.) Hártya. Néhol kopott, elszíneződött. N iniciálé. Hátlapján rányomott pecsét nyoma, valamint a pecsét által eredetileg takart kancellária jegyezet: Commissio domine regine per Nicolaum litteratum. 105. 1353. febr. 24. Buda [I.] Lajos király (H) minden főpapnak, bárónak, c.-nek, várnagynak, nemesnek és más status-ú embernek, valamint a Jazo birtokkal szomszédos városoknak (civitas) és szabad falvaknak (libera villa) és azok rector-ainak, bíráinak és villicus-ainak tudtul adja, hogy elmondta neki Miklós fr. Jazo-i prépost, hogy egyházának Jazo földjét, valamint annak hasznait és tartozékait akarata ellenére használják és a birtok határain belül fekvő erdőket kivágatták. A király felszólítja levelének címzettjeit, hogy annak megtekintése után Jazo birtok hasznainak további szedésével hagyjanak fel, az ahhoz tartozó erdőket ne vágassák ki és a birtok tartozékait ne használják a prépost akarata ellenére és engedélye nélkül. D. Bude, in domin. Oculi, a. d. 1353. E.: SNA. Jászói prépostság mlt. Oklevelek és iratok 30. (Df. 232 794.) Papír. Hátlapjára nyomott pecsét, felette kancelláriai jegyzet (Commissio regine.), valamint későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés. 106. 1353. febr. 24. A veszprémi egyház kápt.-ja az előttük megjelent Pertholdus fr., tihanyi apát kérésére szóról-szóra átírja az esztergomi kápt. 1289. jún. 17-én kelt privilégiumát, Vrkuta birtok elhelyezkedéséről (super locatione) pecsétjével megerősített oklevelében. D. die domin., qua cantatur officium Oculi, a. d. 1353. E.: BFL. Tihanyi apátság. Birtokiratok 18. és 1./16. (Df. 208 388.) Hártya, kissé foltos. K. szerint hátlapra nyomott pecséttel erősítették meg. Hátlapján későbbi kezekkel írott, latin nyelvű tárgymegjelölések. K.: P. X. 554–555. (65. szám). Megj.: Az esztergomi kápt. oklevele átírta Tamás tihanyi apát, szintén 1298-ban kelt, napi dátum nélküli oklevelét. Ennek kiadását l. P. X. 541–542. (41. szám).