B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

79 R.: Erdélyi Okm. III. 256. (693. szám). Megj.: Tá. szerint E.-je nyílt oklevél volt. 94. 1353. febr. 15. Buda László csázmai prépost, [I.] Lajos király (H) kápolnaispánja és titkos kancellárja emlékezetül adja, hogy Byklud-i Pertoldus fiai: Miklós és János személyesen megjelenve előtte elmondták, hogy Byklud birtokuk (Esztergom m.) felét, minden tartozékával és haszonvételével együtt Istey-i Pál fiainak: Jánosnak és Lászlónak 26 budai dénár M.-ért elzálogosították és a zálogösszegért bármikor visszaválthatják. Pál fiai a fél birtok lakóhelyén (in loco incolature [!]) wlgariter maior (dict.) curia-t v. házakat (domus) építhetnek és birtok felének visszaváltása idején az épületeket 5, a felek által választott fogott bíró ítéli meg és Pertoldus fia visszaváltják azokat Pál fiaitól. D. Bude, f. VI. prox. an. domin. Remin., a. d. 1353. E.: Dl. 71 784. (Nedeczky cs. lt. 2.) Hártya. Hátlapjára nyomott pecsétre utaló bevágások. Egy helyen lyukas, ami 3 sorban 1-2 betűs hiányokat okoz. Má.: Ua. szám alatt (hibás, hiányos, 20. sz.-i). 95. 1353. febr. 15. Toldy-i Miklós mr., pozsonyi alispán a pozsonyi kápt. tudtára adja, hogy János fia János, György fia Jakab, Beke fia Benedek, Cilistu-i nemesek elmondták neki, hogy Gurgetek-i István fia Sándor febr. 8-án (f. VI. [an.] domin. Invocavit) birtokukra rárontva három jobbágyot fogságba ejtett és jelenleg is fogságban tart. Ezért az alispán felkéri a kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Enid-i Egyed v. Márk fia János szb. és Bela-i Péter királyi ember kiszállnak Sándor mr.-hez és őt kikérdezik, hogy miért fogta el és tartja fogságban a jobbágyokat és minderről a kápt. tegyen jelentést. D. f. VI. an. domin. Remin., a. d. 1353. E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek. 28/1/33/2. (Df. 226 970.) Papír. Hátlapján külzet (Amicis suis, capitulo ecclesie Posoniensis.) és zárópecsét maradványai. Megj.: A hatalmaskodás dátumából kiszakadt egy szó. Ez helyzete alapján a post v. az ante praepositio lehetett. Az oklevél szövege alapján az ante állhatott ott, ugyanis nem valószínű, hogy az alispán oklevele a hatalmaskodás napján kelt. Ha akkor kelt volna, az bizonyára a kiadvány datatiójában is visszaköszönne.