B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

466 annak bűne nélkül idegenítették el tőle, ezért azt a vártól elvéve neki és utódainak visszaadja igaz és régi határai mellett, mások jogainak sértetlenül hagyásával. D. Bude, f. II. prox. p. fe. B. Thome ap., a. d. 1353. E.: Magángyűjtemény, ismeretlen őrzési hely, Úsz cs. oklevelei 3 és 14. (Df. 277 874.) Hártya? N iniciálé. Hátlapján a lepergett nagypecsét által eredetileg takarva kancelláriai jegyzet: Relatio Petri dicti Zudar. Á.: 1. I. Lajos király, 1364. nov. 18. Magángyűjtemény, ismeretlen őrzési hely, Úsz cs. oklevelei 4. és 6. (Df. 277 875.) Névalakok: Mochula, Varhegealia, Varhegalia, Bodolofolua, Bodusfolua. 2. I. Lajos király, 1364. nov. 18. Magángyűjtemény, ismeretlen őrzési hely, Úsz cs. oklevelei 18. (Df. 285 404.) Névalakok: Mochula, Varhegealia, Varhegalia, Bodolofolua, Bodusfolua. 3. I. Lajos király, 1364. nov. 18. > szepesi kápt., 1747. márc. 26. ŠA. v Poprade (Poprád). Úsz cs. úszfalvi lt. 180 A 16v. (Df. 268 443.) (16v–17r.) 4. Váradi kápt., 1400. febr. 18. > szepesi kápt., 1747. márc. 26. ŠA. v Poprade (Poprád). Úsz cs. úszfalvi lt. 180 A 27v. (Df. 268 443.) (27v.) 5. Szepesi kápt., 1747. márc. 26. ŠA. v Poprade (Poprád). Úsz cs. úszfalvi lt. 180 A 30v. (Df. 268 443.) (30v–31r.) K.: Wagner, Sáros 54. (6. szám); Katona, Hist. crit. X. 93. (hiányos); F. IX/2. 212–213. (98. szám). Megj.: Á. 3. szerint nyílt oklevél volt, a király korábbi, Ozoránál ellopott pecsétjével megerősítve (sigillo nostro priori in Usura furtive sublato). 790. 1353. dec. 23. A Szt. Irenus vértanú-egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy a Huzyubach-i János fiainak érdekében kiadott, dec. 7.-én kelt és itt átírt oklevelének (l. 755. szám) megfelelően Kuchya-i István királyi emberrel kiküldték tanúságtevőjüket: Miklós karbeli presbitert, akik visszatérve egybehangzóan a következőket jelentették: dec. 22-én (in die domin., in crastino videlicet fe. B. Thome ap.) kiszálltak Hozyubach-i János fiainak Petrech és Gomol nevű birtokaira, az összehívott szomszédok és határosok (különösen Boden-i Simon fia [János]) jelenlétében egy, János fiait örökség címén megillető és a Petrech és Gomol birtokokhoz tartozó földrészt (határok, ahogyan Buhtus fia Domonkos, János fiainak procurator-a mutatta: a Zaua folyó mellett haladó nagy árok (fossatum magnum) közepe, Simon fia János Zymota nevű falvának közepén keresztülhaladó nagy út, füves ösvény (semita herbosa)) iktatni akartak, amikor Simon fia János a földrész iktatásától őket eltiltotta és ezért ott őt megidézték János fiaival: Miklóssal és Jánossal szemben [1354.] jan. 8-ra (ad oct. diei Strennarum) a király jelenléte elé, hogy ellentmondásának okát megadja. D. 2. die citationis prenotate, a. d. supradicto. [1353.]