B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

421 Megj.: Az I. Lajos király IV. Károly császár ellen 1362-ben készült hadat vezetni, a császár által kezdeményezett brünni békét pedig 1364-ben kötötték meg, ezért a fenti okmány semmiképpen sem kelhetett 1353-ban. 719. 1353. nov. 16. A győri egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük egyrészről István mr. notarius teljes és megfelelő megbízással (cum pleno et sufficienti procuratorio) Vilmos apát és a pannonhalmi Szt. Márton-egyház konv.-je (abbas et conventus ecclesie Sancti Martini de Sacro Monte Panonie) nevében, másrészről János, Heulgku-i alvárnagy, Benedek fia János, Lukács fia János, Sándor fia Petheu, László fiai: Miklós és Mihály, Gych-i (Veszprém m.) nemesek és elmondták, hogy a felek között a Gych birtokon fekvő azon rész miatt pereskedés van, mely korábban Gych-i Kornél fia Gergely fiainak: Máténak és Istvánnak volt a része. Fogott bírák segítségével a következő megegyezésre jutottak: Vilmos apát a konv. egyetértésével a vitás birtokrészt visszaadja a nemeseknek és örököseiknek és minden azzal kapcsolatos oklevelet érvénytelenítenek. Cserébe a nemesek az apátnak és a konv.-nek adnak a Gych birtokon egy, a tulajdonukban lévő erdőrészt, melynek a határai: közút, Zahkereztetheteu (locus vlgariter apellatus) nevű hely, Rapolch útig 25 határjel, az apát és egyháza erdejének határai, út mellett sarok határjel (una meta angularis), melytől Ke-re az apát és a konv. erdőrésze, Ny-ra pedig a nemeseknek maradó erdőrész van. Az erdő szomszédai (Zerechen-i Lőrinc fia Miklós, Repas-i Gug fiai: János és Leucus és mások) nem mondtak ellent a határállításnak. Ha a jövőben valaki az apátot és a konv.-et, illetve a Gych-i nemeseket v. örököseiket az erdőrész, illetve a birtokrész birtokában megtámadja, akkor kötelesek egymást szavatolni. Az erdőrész ügyében egymás ellen kiadott okleveleket érvénytelenítik. Minderről a kápt. függő és autentikus pecsétjével megerősített, chirographált privilégiumot állít ki. D. sabb. prox. an. fe. B. Elyzabeth, a. d. 1353. Amikor Bereck a prépost, László a lector, György a cantor, Imre a custos. A. E.: BFL. Konv.-i lt. Capsarium 418. és 60 FF (Df. 207 410.) Hártya. Alsó szélén az ABCD betűk felső fele látható. Hátlapján más középkori kézzel írott tárgymegjelölés (Privilegium capituli Iauriensis super silve de Gych.), későbbi kézzel írott, latin nyelvű tartalmi kivonat. Függőpecsétre utaló sodrat. K. szerint pecsétje alul törött, középén Szűz Mária karján a gyermek Jézussal, körirata csonka. Á.: Pannonhalmi konv., 1747. szept. 22. Dl. 68 093. (Ghyczy cs. lt. 10.) Má.: Dl. 68 093. (Ghyczy cs. lt. 10.) (18. sz.-i). K.: P. II. 408–410. (142. szám).