B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

345 E.: Dl. 4382. (MKA. NRA. 423/56.) Hártya. Hiányzó C iniciálé. Zöld sodraton függő, természetes színű, kerek, sérült pecsét. Hátlapon más középkori kéztől (Super [...] possessionis Saag.), illetve későbbi kezektől származó, latin nyelvű tárgymegjelölések. K.: AO. VI. 109–111. (69. szám) (formulás részeken hiányokkal). R.: Doc. Trans. C. X. 230. (212. szám) (román); Erdélyi Okm. III. 269. (729. szám). 582. 1353. szept. 2. A pozsonyi egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előttük személyesen Loth-i Tamás fia Mihály (nobilis vir) fiaival: Tamással és Pállal és elmondta, hogy Loth birtokot minden tartozékával és haszonvételével együtt (szőlő, erdők, ligetek, rétek, vizek, kaszálók) soror-ának: Zabakreek-i (Nyitra m.) Mihály lányának, Ágnes asszonynak (nobilis domina) (Zala-i Péter mr. felesége) a neki járó leánynegyedként, továbbá Péter mr. Ágnes asszonytól született gyermekeinek: Gothardusnak és Jánosnak, valamint örököseiknek adják 120 M. széles bécsi dénárért (minden M.-t 10 pensa-val számolva), örökös birtoklásra és visszavonhatatlanul. Az eladáshoz Tamás és Pál is hozzájárultak. Mihály és fiai kötelezték magukat, hogy ha a jövőben Ágnes asszonyt v. fiait: Gothardust és Jánost v. örököseiket Venus asszony (ua. Mihály felesége) a Loth birtokból neki járól hozománya, leányai pedig a nekik járó leánynegyedük miatt perelni fogják, akkor ők és örököseik saját költségükön és fáradságukon tartoznak megvédelmezni őket, cserébe Ágnes asszony más birtokaikból nem követeli a negyedet. Erről a kápt. függő, autentikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. f. II. prox. p. fe. Decoll. S. Iohannis Bapt., a. d. 1353. E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek 14/11/4. (Df. 226 737.) Hártya. Függőpecsétre utaló sodrat. Hátlapján egykorú kézzel a birtok neve (Loth), valamint későbbi kézzel írott, latin nyelvű tárgymegjelölés. 583. 1353. szept. 2. Derenchen-i Péter fia Miklós [oklevél más részéből: Gwmur] m. alispánja és a négy szb. 1353. szept. 2-án (f. II. prox. an. fe. Nat. B. virg., a. verbi Incarn. 1353.) kelt oklevele szerint korábbi oklevelüknek megfelelően megjelent előttük személyesen egyrészről Kyrali-i István fia István mr., másrészről Mehy-i Sándor fia Jakab mr. és István bemutatott négy oklevelet. Az első szerint Kelemen fia Péter, valamint Kelemen fr.-e: Miklós az Alkeu nevű birtokból egy részt 4 és fél M.-ért elzálogosított Istvánnak, oly módon, hogy ha a kikötött határidőn nem tudják visszaváltani, akkor csak a zálogösszeg duplájáért tehessék meg. A második oklevél szerint Kelemen Alkeu birtokából egy részt elzálogosított 3 ft.-ért István mr.-nek, oly módon, hogy ha a visszaváltás idején nem tudná visszaválta-