B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

326 cantor, János mr. a custos, László, Imre, Péter, Mihály, Kozma, János a kanonokok. E.: Dl. 70 174. (Szinyei Merse cs. lt. 48.) Hártya. Vörös színű sodraton függő, természetes színű, mandorla alakú, ép pecsét. Hátlapján a jászói konv. 1343. okt. 13-án kelt oklevelének későbbi kézzel írott, latin nyelvű tartalmi kivonata, mely oklevelet a kápt. jelen levelében lévő 1347. dec. 16-án kelt privilégiumuk írt át (l. Anjou-oklt. XXVII. 687. szám). 548. 1353. aug. 17. A fehérvári egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy itt átírt, aug. 12-én kelt, kisebb pecsétjével megerősített oklevelének (l. 535. szám) megfelelően Jutas-i Tamás fia János királyi emberrel kiküldték tanúságtevőjüket: Fábián karbeli diaconus-t (clericus ordinis diaconatus chori), akik a kápt.-ba visszatérve a következőket jelentették: aug. 14-én (in vig. fe. Ass. B. virg.) kiszálltak Pál fia Bendek Iacoteleke (mandátumban: Iacoutelekw) birtokára és ott találták Móric fia Simon feleségét (nobilis domina) családjával (cum familia sua) sátorban, több vlgo Izikuk nevezett bódét (tabernaculum seu speluncas), valamint Simon mr. több lovát látták ott. Kun (dict.) Péter királyi embertől és mindenkitől, akitől lehetett és kellett, megtudták, hogy Simon a király Kun (dict.) Péter közvetítette parancsa ellenére sem ment el a birtokról, ott maradt családjával és állataival együtt, a szénát pedig elpusztította. D. 3. die fe. Ass. B. virg., a. d. supradicto. [1353.] E.: Dl. 41 219. (Múz. Ta.) Papír, vízfoltos, halvány, emiatt több helyen nehezen olvasható. Hátlapján külzet (Domino regi, pro magistro Benedicto filio Paulo filii Heem contra magistrum Simonem filium Mauritii comitem Posoniensem inquisitoria.) és természetes színű, mandorla alakú zárópecsét. K.: AO. VI. 106–107. (66. szám) (formulás részeken hiányokkal). 549. 1353. aug. 18. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy Micheletfalva-i Jordanus fiai: Henthmanus és Herman megjelentek előttük és azt kérték, hogy a kápt. a birtokaikról függőpecsétje alatt kiállított privilégiumát, mivel azt véletlenül elhagyták (ab ipsis esset casualiter alienatum) és szükségük lenne rá jogaik és birtokaik megőrzéséhez, keressék elő conservatorium-ukból, ahová apjuk: Jordanus az ország szokásának megfelelően annak egy példányát (par) elhelyezte, és függőpecsétjük alatt arról másolatot (copia) készíttessenek. A kápt. az oklevelet megtalálta és jelen levelében átírta: A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy megjelent előtte személyesen egyrészről Jurk fia Péter c., és fiai: Péter, Arnold és Iván,