B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

261 6. oklevél) a „per eum suis posteritatibus” formulát, a másik (az átíró oklevélben a 14. oklevél) pedig „per eum suis heredibus heredumque suorum in posterum successoribus” változatot használja. 429. 1353. jún. 20. Majtény Jakab mr., Szatmár m. alispánja és a négy szb. emlékezetül adja, hogy jún. 20-án (f. V. prox. an. fe. S. Iohannis Bapt.) az alispán általi idézés révén igazságot akartak tenni Cantor (dict.) Bereck és Cantor (dict.) Lorand, valamint Kallo-i István fia István mr. között, akik közül ez utóbbi azt állította, hogy lovát az előbbiek visszatartották, előbbiek pedig arra panaszkodtak, hogy István fia István lovai vetésükben kárt tettek. A terminus-on István mr. megjelent, lovát is elhozta, de Bereck és Lorand nem mentek el és nem is küldtek maguk helyett senkit, ezért István mr.-t a m. hatósága a ló ügyében mentesnek jelenti ki. D. in Mohtyn, in termino predicto, a. d. 1353. E.: Dl. 51 633. (Kállay cs. lt. 1300/1047.) Papír. Hátlapon külzet (Expeditoria pro magistro Stephano filio Stephani de Kallo contra Briccium et Lorandum Cantores dictos.) és három, természetes színű, kerek zárópecsét nyoma. R.: Kállay II. 19. (1111. szám); Szatmár m. 73. (126. szám). 430. 1353. jún. 20. Majtény Jakab mr., Szatmár m. alispánja és a négy szb. emlékezetül adja, hogy megjelent előttük Kallo-i István fia István és elmondta, hogy engedélyükkel elfogadta Cantor (dict.) János szb.-t és Laskud-i Nagy (Magnus) Ábrahám (Abraam) m.-i embert (homo provincie) a Batur-i Miklós és Kallo-i János (Lorandus és Bereck jobbágyai) elleni vizsgálatra, akik egybehangzóan a következőket jelentették: jún. 7-én (f. VI. prox. an. fe. B. Barnabe ap.) István fia István mr. ménesbeli lovait (equates) Batur-i Miklós és Kallo-i János uruk parancsára (ex precepto domini ipsorum) elfogták, melyeket aztán István mr. egy kivételével viszszavett. Azt az egyet sem az alispán kérésére, sem kezességére (per fideiussorem), sem pedig pénzért nem adták vissza. Ez után István mr. az alispán embereivel kiszállt a lovak által a vetésben okozott kárt megszemlélni, de ott ilyet nem láttak és nem tudtak róla. D. in Mohten, f. IV. prox. an. fe. S. Iohannis Bapt., a. d. 1353. E.: Dl. 51 634. (Kállay cs. lt. 1300/1037.) Papír. Hátlapon külzet (Protestatoria pro magistro Stephano filio Stephani de Kallo contra Nicolaum de Batur et Iohannem de Kallo iobagiones Bricii et Lorandi.) és három, természetes színű, kerek zárópecsét. K.: AO. VI. 91. (53. szám).