B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

241 Zagrabie, György mr., a hercegi aula prothonotarius-a, Orbaz-i c. keze által, IV. Kal. Iunii, a. d. 1353., hercegségének első évében. Á.: I. Mátyás 1458. márc. 28. > I. Mátyás 1464. aug. 27. Dl. 45 129. (Múz. Ta. Jankovich.) K.: Alsószlavónia 51–51. (37. szám); Smič. XII. 175–176. (128. szám); Hercegek 172. (42. szám). R.: Halász É., Szlavón 230. (442. szám). 388. 1353. máj. 29. Buda László csázmai prépost, [I.] Lajos király (H) kápolnaispánja és titkos kancellárja előtt Noghmortun-i Nikul fia Nikul mr. személyesen a következő bevallást tette: Noghmortun-i Lőrinc fia Nikul mr. öröklött Wyfalu, Bayolth, Peel (Esztergom m.), Kezeu (Komárom m.) birtokok felének, valamint a Duna (Danubius) folyó másik partján, Wyfalu-val szemben fekvő lakatlan (desolata) Chenke birtok egészének (Esztergom m.) elzálogosításához beleegyezését adja, amelyeket Lőrinc fia Nikul mr. 70 talentumért és a Chorna-i Imre fia Lőrinc mr. fiai: János és Benedek mr.-ekkel tartott rokonság okán, ua. János és Benedek mr.-nek királyi és más oklevelekkel elzálogosított, mivel az összeget János és Benedek Lőrinc fia Nikkul helyett annak igen nagy szüksége idején (tempore maximam necessitatem) Izdrael pozsonyi zsidónak (iudeus) megfizették helyette. D. Bude, f. IV. prox. an. oct. fe. Corporis Christi, a. d. 1353. E.: Dl. 4367. (MKA. NRA. 21/14.) Hártya. Hátlapon rányomott pecsétre utaló bevágások. 389. 1353. máj. 30. Az erdélyi egyház kápt.-ja István erdélyi alvajda márc. 14-én kelt okleveles kérésére (l. 156. szám) privilégiumában átírja saját, márc. 10-i jelentését (l. 140. szám). D. in oct. Corporis Christi, a. d. 1353. Amikor Domokos a prépost, Benedek a cantor, Lorand a custos, Miklós Clus-i főesp. a dékán. E.: Dl. 30 296. (Erdélyi országos kormányhatósági lt.-ból, Cista diversorum comitatuum) A szöveg a hártya hátoldalán olvasható, írása lekopott és kifakult. R.: Erdélyi Okm. III. 266. (718. szám). Megj.: Mivel a hártya előlapján olvasható oklevél 1353. ápr. 7-én kelt (l. 214. szám), valamint mivel a szöveg közvetlenül a hártya alsó szélén ér véget, noha az eschatacollumban függőpecsétre hivatkoznak, feltehető, hogy egyik oklevelet sem expediálták v. pedig protocollumbejegyzések voltak.