B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

224 kitűnt, hogy a Kanizka nevű birtok egykoron Athanyas fia Domonkosé volt, akinek ismeretes bűne miatt (ob notorio crimine) a birtokok a király kezére szálltak és királyi adományképpen Gerzenche-i Miklós fia Jánosé lett, akitől Lachou megvásárolta. A Mihály fia László által bemutatott oklevélen a viasz új volta és a pecsételés látványa (in novitate cere et sigillari impressione eiusdem sigilli) bizonyította a herceg, a bírák és az esküdtek számára annak hamis voltát. A herceg az ügyet másnapra (ad alterum diem) elhalasztotta és a feleknek a bírák pecsétjeivel lezárt okleveleit Peteuch fia János mr.-nek adta megőrzésre. Másnap (ipso die crastinante) a herceg a bírákkal, az esküdtekkel és minden a törvényszéken jelen levő nemessel az ügyben törvényszéket ült és megparancsolta, hogy János mr. mutassa be a gondjára bízott okleveleket, de ő ekkor megrettenve felállt és kijelentette, hogy úgy a Lachou által, mint a Mihály fia László által bemutatott oklevelet, László az ő Zágráb városban (in civitate nostra Grecensi) vett szállásán csalárd módon visszakérte és alattomban elvitte, majd az oklevelekkel együtt megszökött. A herceg által delegált bírák, az esküdtek és a közgyűlésen jelen lévő nemesek a következő döntést hozták: Mihály fia László, valamint felesége, fr. uterinus-ai: Bazarad és Bereck, továbbá fr. patruelis-ai: Planycha-i Valter fiai: János és Balázs, akiket megbízólevéllel képviselt, bűnösek hamis oklevél bemutatásában. Lászlót az oklevelek csalárd megszerzéséért, mint felségsértőt (tamquam sedem maiestatem violentem) fejvesztéssel és minden javának elvesztésével büntetik (in capitali sententia et amissione omnium suarum possessionum proprietatumque et bonorum ubilibet existentium). Bazarad-ot és Bereck-et, Valter fiait: Jánost és Balázst és Rusa asszonyt hasonlóképpen minden javuknak elvesztésével büntetik. A Kanizka nevű birtokot pedig minden tartozékával egyetemben vásárlás címén Pousa fia László fia Lachou-nak és leszármazottainak adják örökös birtoklásra és erről a herceg később privilegiális oklevél kiállítását ígéri. D. 15. die congregationis nostre predicte, in loco antedicto, a. d. 1353. E.: GYMSML. Soproni Levéltár, Sopron várm. lt. 4506. (Df. 264 725.) Hártya, sérült. N iniciálé. Hátlapján rányomott pecsét nyomai, valamint későbbi kézzel írott tartalmi összefoglalók. K.: Sümeghy I. 28–32. (26. szám); Hercegek 165–168. (38. szám). R.: MTT. 9 (1861.) 120. (53. szám); Halász É., Szlavón 228–229. (439. szám). 360. 1353. máj. 22. Az egri egyház kápt.-ja jelenti Miklós nádornak (H) és a kunok bírájának, hogy itt átírt, ápr. 17-én kelt oklevelének (l. 240. szám) megfelelően Baka-i Mihály nádori emberrel kiküldték tanúságtevőül István karpapot (sacerdos cori [!] nostri). A kápt.-ba visszatérve a kápt. tanúbizonyságának jelenlétében a nádori ember a következőket jelentette: máj. 13-án (f. II. prox. p. fe. Penth.) kiszálltak Syd birtokra, a szomszédok és határosok összehívása után és jelenlétükben (kü-