B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

110 Sancti Laurentii et cimiterii eiusdem). Az oklevél bemutatása után elmondták, hogy a telket László fia Sándor és fr.-e: János adományozta apjuknak szolgálataiért és a 30 M.-ért a fenti oklevéllel, majd Sándor és János halála után apjuktól és tőlük elvette azt az uralkodó minden bűnük nélkül és azt kérték, hogy azt állítsák nekik vissza. Ez után a királyné nevében Jakab és Beke mr.-ek elmondták, hogy László fia: Sándor és fr.-e János örökös nélkül hunytak el, ezért minden javuk jogszerűen háramlott a király kezéhez. Abban az időben, amikor a telket Dok deáknak adományozták, nem volt királyi engedélyük (consensum regium) arra, hogy birtokukat szabadon adhassák v. haláluk után hagyományozhassák. Továbbá László fia Sándor őse, Drugh fia Sándor hűtlen volt (manifestus infidelis et infidelitatis nota denigratus), mivel [IV.] Béla és István ifjabb király (H) között a gyűlölködés és a viszály magvát elvetette (guerre et dissensionis materiam seminasset et suscitasset) és erről tanúskodik István erdélyi herceg 1267-ben kelt, hercegsége idején használt pecsétjével megerősített és jelen oklevélben tartalmilag átírt oklevele (l. Reg. Arp. 1873. szám) Az oklevelek megtekintése és a felek előterjesztéseinek meghallgatása után az országbíró és bírótársai úgy döntöttek, hogy Sándor és János halála után birtokaik jogosan kerültek a király kezelésébe, mivel nem kértek engedélyt a királytól annak szabad adományozásához, továbbá Drugh fia Sándor hűtlensége miatt is a király kezéhez háramlottak a birtokok, mivel a hűtlenséget a birtokok elvesztésével büntetik. Ezért az országbíró is kimondja a birtokok királyi kézre háramlását, Dok fiainak tulajdonában lévő, az azon lévő telekkel kapcsolatos okleveleiket érvénytelenítik és azzal és tartozékaival kapcsolatban örökös hallgatást mér rájuk. Dok fiai a jog rendje szerint nem fellebbezhetnek (filii Dok nichil de iure prosequi valuissent). Azonban a királyné jóságtól hajtva Dok fiainak a 30 M.-nak a felét aranyft.-okban (minden M.-t 4 ft.-tal számolva) megbízottai útján kifizettette. Erről az országbíró függő, autentikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. Bude, 8. die termini prenotati, a. d. 1353. E.: Dl. 636. (MKA. Acta eccl. ordinum et monialium VETUS BUDA 33/20.) Hártya, zöld sodraton függő, természetes színű, kerek, ép pecsét. Hátlapon egykorú kézzel: Privilegium comitis Thome iudicis curie regie super quadam sessione in villa Borsod habita et molendino ibidem habito confectum (más, későbbi kézzel:) in comitatu Borsodiensi. Más középkori kézzel: et debet ista sententia confirmari per regem (más középkori kézzel:) et confirmata est. 153. 1353. márc. 13. Szentimre István erdélyi alvajda felkéri az erdélyi kápt.-t, hogy jelen oklevelének kézhezvétele után a Fyzkwth-i János fia János érdekében kiadott, [1353. márc. 12-én kelt] birtokbaiktató oklevelüket (l. 144. szám), melyet a vajdai ember ta-