B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXVII. 1353. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

110 Sancti Laurentii et cimiterii eiusdem). Az oklevél bemutatása után elmondták, hogy a telket László fia Sándor és fr.-e: János adományozta apjuknak szolgálata­iért és a 30 M.-ért a fenti oklevéllel, majd Sándor és János halála után apjuktól és tőlük elvette azt az uralkodó minden bűnük nélkül és azt kérték, hogy azt állítsák nekik vissza. Ez után a királyné nevében Jakab és Beke mr.-ek elmondták, hogy László fia: Sándor és fr.-e János örökös nélkül hunytak el, ezért minden javuk jogszerűen háramlott a király kezéhez. Abban az időben, amikor a telket Dok deáknak adományozták, nem volt királyi engedélyük (consensum regium) arra, hogy birtokukat szabadon adhassák v. haláluk után hagyományozhassák. Továb­bá László fia Sándor őse, Drugh fia Sándor hűtlen volt (manifestus infidelis et infidelitatis nota denigratus), mivel [IV.] Béla és István ifjabb király (H) között a gyűlölködés és a viszály magvát elvetette (guerre et dissensionis materiam semi­nasset et suscitasset) és erről tanúskodik István erdélyi herceg 1267-ben kelt, hercegsége idején használt pecsétjével megerősített és jelen oklevélben tartalmi­lag átírt oklevele (l. Reg. Arp. 1873. szám) Az oklevelek megtekintése és a felek előterjesztéseinek meghallgatása után az országbíró és bírótársai úgy döntöttek, hogy Sándor és János halála után birtokaik jogosan kerültek a király kezelésébe, mivel nem kértek engedélyt a királytól annak szabad adományozásához, továbbá Drugh fia Sándor hűtlensége miatt is a király kezéhez háramlottak a birtokok, mivel a hűtlenséget a birtokok elvesztésével büntetik. Ezért az országbíró is ki­mondja a birtokok királyi kézre háramlását, Dok fiainak tulajdonában lévő, az azon lévő telekkel kapcsolatos okleveleiket érvénytelenítik és azzal és tartozéka­ival kapcsolatban örökös hallgatást mér rájuk. Dok fiai a jog rendje szerint nem fellebbezhetnek (filii Dok nichil de iure prosequi valuissent). Azonban a királyné jóságtól hajtva Dok fiainak a 30 M.-nak a felét aranyft.-okban (minden M.-t 4 ft.-tal számolva) megbízottai útján kifizettette. Erről az országbíró függő, auten­tikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. Bude, 8. die termini preno­tati, a. d. 1353. E.: Dl. 636. (MKA. Acta eccl. ordinum et monialium VETUS BUDA 33/20.) Hártya, zöld sodraton függő, természetes színű, kerek, ép pecsét. Hátlapon egykorú kézzel: Privilegium comitis Thome iudicis curie regie super qua­dam sessione in villa Borsod habita et molendino ibidem habito confectum (más, későbbi kézzel:) in comitatu Borsodiensi. Más középkori kézzel: et debet ista sententia confirmari per regem (más középkori kézzel:) et confir­mata est. 153. 1353. márc. 13. Szentimre István erdélyi alvajda felkéri az erdélyi kápt.-t, hogy jelen oklevelének kézhezvétele után a Fyzkwth-i János fia János érdekében kiadott, [1353. márc. 12-én kelt] birtokbaiktató oklevelüket (l. 144. szám), melyet a vajdai ember ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom