Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

Megj.: Az oklevél megerősítésének indoklása szó szerint megegyezik a királynak ugyanezen a napon kelt, Domokos macsói bán számára kiadott másik privilégiumában (l. 85. szám) olvashatóval. 85. 1351. febr. 27. Buda [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ, Sal., mont. S. Angeli dom.) tudatja: a színe elé járult Osl fia: Domokos Machow-i bán bemutatta előtte itt átírt, 1345. máj. 26-án kelt nyílt oklevelét, melyben a Sopron m.-ben lévő Sarkan soproni várföldet (terra castri nostri Sopruniensis) és a Vasvár m.-ben, a Marchal folyó mellett lévő Heulgeuz birtokot adományozta neki Erzsébet királyné tetszéséből és akaratából (de beneplacito et voluntate), kérve annak privilegiális formában történő megerősítését. A király Domokos [I.] Károly királynak (H) és neki tett számos szolgálatára és érdemeire való tekintettel, melyek közül kiemeli azt, hogy amikor Szerbia (Rascya) szakadár (scismaticus) királya, az ő akkori legfőbb ellensége országának határait a Machow-i és Syrmium-i részeken elpusztította, egyeseket kegyetlenül megölt, másokat gyermekeikkel összekötözve az országból fogolyként elhurcolt, s e részek szinte teljesen elnéptelenedtek, először Miklós Machow-i bán, a nevezett Domokos bán testvére, majd miután Miklós elhunyt és Domokos lett a bán, Domokos teljesen megfékezte e szakadár szerb király keresztényekkel szembeni dühét, s nemcsak országának elnéptelenedett határait állította helyre és ékesítette népek sokaságával, hanem Szerbia határait is pusztította, vidékeit felprédálta, elfoglalta és várait bevette – jóllehet atyafisága és rokonsága (fr. et proximi) vérének ontásával – az ő királyságának felemelésére, Szerbia királyának népét és seregét (populus et gens) mérhetetlenül pusztította, úgy, hogy országának említett részeit, melyeket a nyomorúság felhői takartak be, hűsége és okossága folytán mindenhonnan az öröm fénye árasztotta el, s a halál veszedelmétől megszabadulva örvendeztek. A király Domokos érdemeiért, melyeket egyenként hosszadalmas lenne elmondani, az általa bemutatott nyílt oklevelet szóról szóra átírja és privilegiális formában megerősíti számára, utódaira való érvénnyel is, anyja, a királyné, valamint a testvére, István herceg tanácsára és egyetértésével, az ország előkelőinek és báróinak tudomásával. Az oklevelet autentikus kettős függőpecsétjével erősíti meg. Kelt Tatamerius mr. fehérvári prépost, a király alkancellárjának keze által, a. d. 1351. III. Kal. Marc., uralkodásának 10. évében. Domokos lévén a spalatoi érsek, Miklós az esztergomi érsek és örökös esztergomi c., Dénes a választott kalocsai érsek, Miklós az egri, Demeter a váradi, András az 88