Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

hírdethetnek ki velük szemben kiközösítést tartalmazó ítéletet (sententia excommunicationis) – miként eddig szokták tenni – a király tudta nélkül, és ha ezen egyzáziak vagy főpapok az ország valamely bírója e. törvényes módon elmarasztaltatnak, azzal a büntetéssel sújtsák őket, amellyel ellenfelüket igyekeztek sújtani. Olyan emberek eltemetéséért, akiket valaki vagy valakik megöltek, a főesperes az eddigi rossz szokással ellentétben ne követelhessen 1 M.-t. A törpekonv.-ek a birtokok elörökítéséről szóló okleveleik kibocsátásával hagyjanak fel, és pecsétjeik ne bírjanak semmiféle megerősítő erővel (et eorum sigilla omni careant firmitate). A kamara haszna pedig – miként az apja, a néhai [I.] Károly király (H) idejében, amikor minden egész telek (fundus curie) u. 3 garast fizettek – most is így fizessenek a király camera-jában verendő 3 garast, amely garasoknak mindegyike 6 széles bécsi [dénárnak] megfelelő 6 királyi kamarai dénár értékű legyen, a garasokból pedig 14 legyen 1 ferto. Ezen felül azonban dénárokat – ti. a fentiek bérleteként (redemtio) – és élelmiszereket ne szedhessenek be. A saját birtokaikon lakó villicus-okat és serviens-eket és ezek szolgáit (servos) a kamarahaszna szedői (lucri camere dicatores) ne adóztathassák, és rajtuk a kamarahasznát ne hajthassák be, és általában mondva ne szedhessenek be többet 3 garasnál. Ezen kívül a király és a királyné bármely szabad faluban, udvarnoki faluban, és királynéi faluban – kivéve a fallal körülvett városokat – lakó szántóvető és szőlőbirtokos jobbágyától valamennyi terményük és boruk kilenced részét be fogja szedetni, és a bárók és nemesek hasonló módon szedjék be szántóvető jobbágyaiktól és a birtokaikon élő (inquilinus) szőlőbirtokosoktól valamennyi terményük és boruk kilenced részét a saját használatukra. A jobbágyokkal rendelkező főpapok és egyházi személyek előbb a tizedet, majd a termények és borok kilenced részét szedjék be hasonló módon. Ha valaki az említett kivetéssel (exactio) kapcsolatban másként cselekszik, a király az ilyen ellenszegülők birtokain a saját használatára fogja beszedetni a termények és borok kilenced részét, mindenféle mérséklés nélkül, hogy ezáltal a király tisztelete (honor) növekedjen, és ezek az országlakók hűebben szolgálhassanak neki. A király és utódai által újonnan (de novo) adományozhatónak talált birtokok u. azok nagysága szerint, ti. 10 M.-t jövedelmez

ő birtok u. 1 M.-t kapjon a király alkancellárja és a scriptor 1 ferto-t, a többet, 20 M.-t jövedelmező birtok u. [az alkancellár] 2 M.-t, a scriptor ugyancsak 1 ferto-t kapjon, és így [tovább] következetesen a birtok növekedése szerint. Jogtalan vámot (tributum) a szárazföldön (terra sicca) és folyókon lefelé és fölfelé menőktől nem lehet szedni, csak a hidakon és hajókon átkelők fizessenek, mivel a király értesülése szerint az ország nemeseit és közembereit emiatt 531