Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

613. 1351. szept. 28. k. Szentmárton János mr. Thuruch m.-i alispán és a 4 szb. e. Ramsolon fia Miloszty (R.: Kamszolou fia János fia Miloszty) fia: Albert színük elé járulva az alábbi bevallást tette. Mivel már évek óta súlyos betegségben szenved, örökös birtoklásra és használatra elörökíti (sibi hereditariam dat, donat et assignat) testvérének (fr. carnalis ~ fr. uterinus), Szlauk-nak, más néven Zalasolkanak Középső Muthna (Media Muthna) és Kis (Parvus) Chepcsin harmadrészét, nem véve figyelembe bárki ellentmondását. A fenti örökbevallást Miloszt fia: Cogno, a fent említettek harmadik testvére mindenben megerősítette. Minderre Albert, Cogno és Szlauk 1200 [!] teljes értékű ft. megfizetésének terhe mellett kötelezték magukat. D. in Szent Marton, pridie an. ....... Michaelis arch., a. 1351. E.: K. szerint E.-je Turóc m. lt.-ban volt, és 4 pecsét helye látszott rajta. K.: F. IX/3. 661–662. (2. szám; Turóc m. lt.-ából; pridie ante ....... Michaelis archangeli, a. 1351. keltezéssel). R.: F. IX/2. 131. (49. szám; Wagner-Jankovics alapján; pridie S. Michaelis, a. 1351. keletmegjelöléssel). 614. 1351. szept. 29. Buda [I.] Lajos király (H) e. Thatamer mr. fehérvári prépost, a királyi udvar alkancellárja, valamint unokaöccsei (nepotes): Simon fia: László, István mr. fia: Mátyás, és Konya mr. székesfehérvári kanonok személyesen megjelenvén előadták, hogy Nadasd-i László fia: László mr. ifjú nemest rokonukká (proximus, sponsus) fogadják, s unokahúgukat (soror), Petew Bonhart-i nemes nemes leányát feleségül adják hozzá, ezért különös szeretetük (dilectio) jeléül az erdélyi Kulus m.-ben lévő Popfolua birtokban lévő részbirtokukat valamennyi hasznával és tartozékával együtt átengedik unokahúguknak és általa a leány férjének, Lászlónak és örököseiknek, semmilyen jogot nem tartva fenn maguknak ezekben, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben gyermekük nem lenne, e részbirtok szálljon vissza Thatamer prépost és unokaöccsei, valamint ezek örökösei és utódai örökös birtokába. D. Bude, in fe. B. Michaelis arch., a. d. 1351. K.: Katona X. 14–15.; F. IX/2. 75–76. (14. szám, Cornides alapján); Doc. Trans. X. 59– 60. (63. szám). R.: Erdélyi Okm. III. 234–235. (615. szám). 428