Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

ítélete (sentencia capitalis) alól. A király a fejedelem kérésére Miklós fia Lőrincet a proskribálás és a fővesztés ítélete alól különös kegyből felmenti, s efelől Lőrincet nyugtatja. Egyúttal meghagyja a nádornak, az országbírónak, a megyésispánoknak, a bíróknak és jogszolgáltatóknak, hogy Miklós fia: Lőrincet a proskribálás bűne és a fővesztés ítélete okán ne zaklassák, valamennyi, ezen okok miatt lefoglalt birtokát és részbirtokát békésen adják vissza neki. D. hazafelé jövet, a rutének országában (Regnum Ruthenorum), Volhínia határánál (prope metas Volchynie), 2. die fe. [Ass. B.] virg., a. d. 1351. K.: F. IX/2. 77–78. (16. szám; a Czirbus cs. lt.-ból). Megj.: Küküllei leírása szerint I. Lajos király 1351. aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján indult haza a litván hadjáratról, és Kisasszony nyolcadán (szept. 14.) ért vissza Budára. A fenti irat keltezése tehát Nagyboldogasszony ünnepéhez köthető. Vö. még az előző és az 531. számú oklevéllel. 543. [1351.] aug. 18. Avignon [VI.] Kelemen pápa Lajos királyhoz (Si) és Johanna királynőhöz (Si). [I.] Lajos király (U) követe, Jegerdorf-i Pál mr. nyitrai főesperes visszatért hozzá, és felé a király által kért összeggel kapcsolatban azt vállalta, hogy nov. 1-jén (in fe. OO. SS. prox.) 250 ezer ft.-ot fizetnek Guido testvér ostiai (Portuensis) püspöknek, és Guillelmusnak, a S. Maria in Cosmedin kardinálisának, amit Pál mr. a király nevében elfogadott. D. Avinione, XV. Kal. Sept., [pápasága] 10. év[ében]. [1351.] Reg.: ASV. RV. tom. 145. fol. 58rv. (Df. 292 244.) K.: Theiner I. 800–801. (1223. szám); VI. Kelemen A. 205–206. (5031. szám). 544. 1351. aug. 19. Buda [I.] Lajos király (H) valamennyi, a Jazou-i egyház birtokain vagy területein élő (in circuitu possessionum seu tenutarum ecclesie de Jazou), bármilyen illetőségű birtokos nemeshez (nobilis possessionatus), városlakóhoz (homo civitatensis) és minden helyzetű és állapotú személyhez, különösen az Ida-i népekhez (populus seu montanus). Miklós Jazou-i prépost, a király különös káplánja (capellanus noster specialis) elmondta neki, hogy a címzettek a nevezett egyház jobbágyait és a hozzá tartozókat a bányák megszerzésében (in aquisicione montanarum) az egyház birtokainak határain belül 377