Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

Jakab, továbbá ugyanezen Kemen fia János fia: László és ugyanezen Kemen fia Péter fia: Egyed, a Tolna m.-i Janusy-ból való nemesek, s egybehangzóan elmondták, hogy a kápt. és e nemesek egymás között az alábbi birtokcserét eszközölték. Az említett nemesek egyöntetűen kinyilvánították, hogy a kápt. szintén Janusy-nak nevezett birtoka körül fekvő, attól elhatárolt Janusy nevű birtokukat, melyet a konv. itt bemutatott oklevele révén a néhai nemes asszony, Kemen anyja, Wyd fia: Miklós leánya: Penirea [?] leánynegyedeként kapott az ezen oklevélben foglalt határok mentén, majd rájuk háramlott, valamennyi hasznával – ti. telkekkel (sessio), trágyázott és műveletlen szántókkal, erdőkkel, rétekkel, ligetekkel, vizekkel, malomhelyekkel, s minden más tartozékával és haszonvételével együtt –, a kápt. említett oklevelébe foglalt határok mentén a pécsi kápt.-nak adják örökös birtoklásra. A kápt. ezért cserébe adja Baranya m.-i Gadan birtokát – amely adományozás révén háramlott rá, s eddig békésen birtokolta – minden hasznával, tartozékával és jogával együtt, s ezen felül az említett nemeseknek már átadott 40 M. dénárt. A Janusy-ból való nemesek elfogadják az egyház hadakozó nemes jobbágyainak nevét és szabadságát, amivel kapcsolatban a kápt. szavatosságot vállal. Tá.: Maróti János macsói bán, 1400. aug. 15. Dl. 78 834. (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 976.) K.: Z. V. 199–200. (167. szám, Tá.-ban). R.: Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 145. (214. szám; az Eml.-ben lévő, leánynegyedről szóló kápt.-i oklevélről); Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 145. (215. szám). 523. 1351. aug. 6. Buda [I.] Lajos király (H) tudatja a somogyi konv.-tel: Egrus-i István fia: Karul a saját, valamint Aladár fiai: János és Sebestyén nevében azt panaszolta neki, hogy a Somodor-i királyi udvarnoknépek vagy jobbágyok (populi seu iobagioni nostri vduornicales) őket Egrus birtok miatt, amely a néhai [IV.] László király (H) és a felesége, Erzsébet királyné privilégiuma, valamint apja, a néhai [I.] Károly király (H) oklevele szerint hozzájuk öröklés jogán tartozik, számos királyi és királynéi parancslevéllel vagy perekkel zaklatják, és Egrus birtokuk hasznait akaratuk ellenére és hozzájárulásuk nélkül használják jogtalanul és hatalmaskodva. A király – mivel hivatalából fakadóan minden országlakost a saját jogaiban meg kell őriznie – meghagyja a konv.-nek, hogy speciálisan kiküldött embere, Gergely mr. Waska-i főesp., királyi káplán mellé küldjenek tanút Egrus birtokra, és udvarnokispánja, Nagy (Magnus) Beke jelenlétében válasszák el azt a 361