Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

R.: Erdészeti Okl. I. 21. (72. szám; a Batthyány cs. körmendi lt. Himffyana-ban volt E. alapján). Megj.: A fenti nyílt oklevél szövegét fenntartó királyi privilégium a keltezés helyén lyukas. Az oklevél keltezése OL nyilvántartásán alapszik. 327. 1351. jún. 12. Buda Tamás, [I.] Lajos király (H) országbírója, Thuruch-i c. emlékezetül adja: megjelent előtte Ders fia: Miklós mr. a saját, és a fia: Ders képviseletében a somogyi konv. ügyvédvalló levelével, továbbá ezen Ders fia Miklós mr. fia: György, valamint Miklós nádornak (H) és a kunok bírájának prothonotarius-a: Miklós mr. ugyancsak a saját, valamint urának ügyvédvalló levelével a fr.-ei: Mihály és Gál képviseletében is, és elmondták, hogy jóllehet különböző hatalmaskodási ügyekben – malmok lerombolása, jobbágyok hatalmaskodása, erdők elvétele, és más birtokaik feletti hatalmaskodások miatt – eddig több per folyt közöttük, de most a békesség kedvéért fogott bírák közbenjöttével olyan megegyezésre jutottak, hogy kölcsönösen nyugtatják egymást valamennyi ügyben, az ezekkel kapcsolatos okleveleiket semmisnek tekintik, és a bármely módon rájuk háramlott birtokokban és részbirtokokban nem zaklatják egymást. Az országbíró a fenti egyezség bizonyságául a jelen, pecsétjével megerősített nyílt oklevelet állítja ki Ders fia: Miklós és fiai számára. D. Bude, in fe. S. Trinitatis, a. d. 1351. E.: Dl. 69 969. (Sibrik cs. lt. 16.) Hátlapján egykorú kézzel írott composicionalis feljegyzés, valamint nagy kerek pecsét nyoma látható. Hártya. K.: –. 328. [1351.] jún. 12. Firenze A [firenzei köztársaság] tudatja [Johanna nápolyi királynővel és Tarantói Lajossal], hogy Mo.-ra (ad partes Ungharie) tartó követük korábba (pridem) eléjük járult, kellően viszonozva részükről az irányukban általuk kinyilvánított tiszteletet, majd miután szerencsésen megjárta Mo.-t, hazatérőben ismét megjelent előttük, elmondva, hogy a címzettek és Mo. királya között létrejött a megegyezés. [Firenze] örömét fejezi ki egyrészt afelett, hogy a háborús cselekményeknek és egyebeknek azok között, akiket a természet a vér azonossága révén összeköt, vége lesz, másrészt 263