Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
ban tegyék le kápolnaispánja e. jún. 21-én. (quind. f. III. annotata). D. Bude, f. VI. prox. [áthúzva: an.] p. fe. Pent. in a. d. 1351. Á.: a 315. számú oklevélben. K.: –. Megj.: A parancslevél nem készülhetett az arra írt jelentésnél korábban. A király oklevelének másolt keltezésében áthúzott ante szócska inkább megfelelne a kiállítás valós napjának, ami ebben az esetben jún. 3-ra esne. Vö. a 195. számú oklevéllel. 299. 1351. jún. 3. A pannonhalmi (Sacer Mons Pannonie) Szt. Márton-monostor konv.-je jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy megkapták országbírója, Tamás Turuch-i c. itt átírt oklevelét (l. 260. szám), s kérésére Vagy-i Benedek királyi ember mellé tanúul küldték István mr.-t, egyházuk notarius-át, akik visszatérve egybehangzóan jelentették: jún. 1-jén (f. IV. prox. an. fe. Penthecostes) Zeplak birtokra mentek, ahol a királyi ember a konv. tanújának és az összehívott szomszédoknak – ti. Belyd fr.-ének: János fia: Simonnak, Endred-i László fiainak: Gergelynek és Miklósnak, Agyagas-i András fia: Péternek, Keer-i Jakabnak, Icca-i Petheu-nek, Zenk-i Adorjánnak (Adryanus), János fia: János villicus-ának: Keer-i Lukácsnak, Lőrinc fia: János officialis-ának: Vörös (Rufus) Jakabnak, s az Osl nemzetség Zeplok birtokban lévő részbirtokai valamennyi villicus-ának és nemes jobbágyának – a jelenlétében Belyd Zeplokban lévő részbirtokát, ti. 6 egész telki helyet (locus sessionalis) – amelyekben e birtok szokásai szokása szerint 12 hospes tartózkodhat – tartozékaival, ti. szántókkal, rétekkel, erdőkkel, vizekkel, halászóhelyekkel és minden más haszonvételével együtt, amelyeket eddig János fia: János, János fia: Leukus és Azun-i Osl fia: Péter birtokoltak, Belyd-nek iktatták örökös birtoklásra, a szomszédok ellentmondása nélkül. Nem iktatták azonban Belyd számára azt a 2 telki helyet, amelyeket Domokos Macho-i bán elfoglalva tart, mivel ezekkel kapcsolatban Belyd pert indított a bánnal szemben. Új határjelek emelésére az említett birtokban nem volt szükség, mert a nemzetségi osztozkodás a birtokban már régen megtörtént (quia usus et consuetudo germinalis divisionis in sepefata possessione fuisset ab antiquo). D. f. VI. prox. an. fe. Penthecostes predictum, a. d. 1351. E.: Dl. 86 153. (Ostffy cs. lt. 14. 17.) Hátlapján azonos kézzel írott tárgymegjelölés és zárópecsét töredékei láthatók. Papír. 248