Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

Zeuleus-i polgároknak neveztek, az ő Ardow (Á. 2.: Ordo) és Rakaz nevű birtokaikat bejárták, és új határjelek emelésével Zeuleus város csaknem összes haszonföldjét (terra usualis) a saját birtokaikhoz csatolták, és anyja, a királyné polgárainak és hospes-einek, valamint Zeuleus város nagy kárára elfoglalták, amiről ha tudomást szereztek volna, a határjelek emelésétől eltiltották volna őket. A király a fenti panaszra meghagyja a kápt.-nak, hogy embere, György Luppertzaza-i (Á. 2.: Lamperthzaza) plébános, a király káplánja mellé küldjenek maguk közül tanút, és az említett birtokokon hívják össze a szomszédokat, és valamennyi Hugacha m.-i nemestől és közembertől tudják meg, hogy a fentiek igazak-e, és ha mindez igaznak bizonyul, az Ardow-i és Rakaz-i nemesek által jogtalanul emelt határokat rombolják le, a régiek mellett pedig a Zeuleus-i polgárok privilégiumába foglaltak szerint emeljenek újakat, majd az elfoglalt földet iktassák a Zeuleus-i királynéi polgároknak és hospes-eknek használatra és örökös birtoklásra, majd a megtudott igazságról, az iktatásról, és a történtekről küldjenek írásos jelentést. D. Bude, in oct. fe. Asc. d., a. eiusdem 1351. Á.: a 383. számú oklevélben. K.: –. 295. 1351. jún. 2. Buda [I.] Lajos király (H) tudatja: a váradi Szt. Anna ferences kolostor Szt. Klára rendjébe tartozó apácái azt panaszolták neki és anyjának, a királynénak, hogy kolostoruk volt parochialis papja, Jakab azt a Pyspuky területén lévő szőlőt, amit Simon néhai Pyspuky polgár hagyott rájuk végrendeletileg lelki üdvéért, valamint a Várad városában, a Venecia-i utcában, a Körös folyó felett lévő malmot, amit Fodor (Crispus) Imre kovács özvegye hagyott rájuk végrendeletileg lelki üdvéért, jogtalanul elfoglalta, s elfoglalva tartja az ő kárukra. A király az ügy kivizsgálásával speciális káplánját, István Soltha-i plébánost bízta meg, meghagyva neki, hogy amennyiben a szőlő és a malom jogosan az apácákhoz tartozik, iktassa azokat számukra teljes jogú birtoklásra, akkor is, ha Jakab pap ellentmond. István plébános, a király embere ezután azt a jelentést tette, hogy a szóban forgó szőlő és malom számos pap, valamint egyházi és világi személy tanúsága szerint az apácákhoz tartozik végső rendelkezés címén (titulo testamentario), s azokat ellentmondás nélkül az apácák örökös birtokába iktatta. D. Bude, f. V. prox. an. fe. Penth., a. d. 1351. 245