Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XXXV. 1351. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
intézett, Jakab litteratus-sal küldött levelét (l. 107. szám) ápr. 15-én (f. VI. prox. preterita, videlicet in Parasceven [!]) Mendzenth-en bemutatta nekik, az itt is ismertetett tartalommal. A címzettek a levelet átvették, annak tartalmát megértették, és azt válaszolták, hogy mind az Wlchyna birtok fele ügyében kiállított összes oklevelüket, mind ügyeiket átadták János fia: Péter mr. és Detricus fia: Miklós mr. Scepus-i alvárnagyoknak, és bármit, amit ők az ügyben tesznek, ők azt elfogadják. D. in crastino fe. Pasche d., a. eiusdem prenotato [1351.]. E.: Dl. 60 263. (Máriássy cs. lt. ) Hátlapján azonos kézzel írott tárgymegjelölés és természetes színű viaszba nyomott kerek pecsét töredékei láthatók. Papír. K.: AO. V. 458–460. (279. szám; kihagyásokkal). 166. 1351. ápr. 19. A győri egyház kápt.-ja emlékezetül adja: színük elé járult Miklós fia: János mr. c. nemes és Péter testvér, a pannonhalmi (Sacer Mons Pannonie) Szt. Márton-monostor celarius-a Vilmos (Willermus) apát és a monostor képviseletében, és bemutatták Szt. István, Mo. első királya 1001. évi privilégiumát a monostor népeinek (populi) adott szabadságairól vagy mentességeiről, és kérték annak a kápt. pecsétjével megerősített privilégiumban történő átírását. A kápt. eleget téve Miklós fia: János mr.nek és Péter testvér celarius-nak az apát és konv.-je nevében előadott kérésére az általuk bemutatott ép privilégiumot szóról szóra átírja – ahhoz semmit nem téve hozzá, és abból semmit nem hagyva el – autentikus függőpecsétjével megerősített privilégiumában. D. f. V. prox. p. fe. Pasce, a. d. 1351. Bereck prépost, Miklós olvasó-, György énekl ő-, Imre őrkanokok és más kanonokok jelenlétében. E.: BFL. Konv. lt. Capsarium. 29. K. 404. (Df. 207 210.) Hátlapján közelkorú kezektől származó tárgymegjelölésekkel. Fk.-én függőpecsét sodrata látszik. K.: –. Megj.: I. István király itt átírt privilégiumát l. Reg. Arp. 2. szám alatt. 167. 1351. ápr. 20. A nyitrai egyház kápt.-ja e megjelentek az egyik részről Symoni-i Mihály fiai: Pál és Leukus mr.-ek, a másik részről pedig Thure-i Simon fia: Miklós, és előbbiek elmondták: abból a 62 M.-ból, amelyet Miklós nekik 3 153
