Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
613. 1350. aug. 22. Buda Péter fia: Tamás mr. liptói és körösi c. Budán, 1350. aug. 22-én (Bude, in oct. fe. Áss. B. virg., a. d. 1350.) kiállított oklevele szerint a Ryuche comitatus-ból való Ryuche-i Farkas (Farcasius) fia Miklós fia: Farkast (Farcasius) a Ryuche-i polgárokkal (cives et hospites) szemben hamis oklevél bemutatása és Zaroiusna [?] birtok miatt fő- és jószágvesztésre ítélte, végül Farkas fogott bírák segítségével kérte tőle ennek 5, a perbeli ellenféltől pedig 4 M. jó dénárban történő megváltását, amelyet Farkas előtte kifizetett, ezért Miklós fia: Farkast a Dénes fia: Péter, Márk fia: Bertalan, György fia: András, Illés fia: Balázs, Belud fia: Miklós és valamennyi Ryuche-i polgár, ti. Wlaska [?] fia: Fábián, Jakab fia: János, Renden fia: Máté, Gergely fia: Gegech és több más ugyanonnan való személy által bejárt, s a jelen oklevélben részletezett határokkal elválasztott részbirtokban ellentmondás nélkül megerősíti, s a Ryuche-i districtus országos nemesei közé visszahelyezi. Tá.: 1. Csázmai kápt., 1374. okt. 15. > Szécsényi Simon országbíró, 1395. máj. 17. Dl. 33 511. (MKA. NRA. 520. 58.) 2. Csázmai kápt., 1374. okt. 15. > Monoszlói Csupor Pál zágrábi és körösi ispán, 1411. okt. 18. Dl. 33 512. (MKA. NRA. 520. 59.) K.: Megj.: Tá. 2. szerint a csázmai kápt. 1374-ben kelt nyílt oklevele eredetileg szóról szóra átírta Tamás mr. fenti oklevelét. 614. 1350. aug. 24. A velencei tanács 1350 aug. 24.-i (a. 1350. die 24. Aug.) bejegyzése szerint [Velence] biztosította Mo. királynéja és István herceg követeit arról, hogy a békét részükről sértetlenül meg akarják tartani, s ennek érdekében megparancsolták alattvalóiknak, hogy Mo. királya hadinépeivel és alávetettjeivel (gentes et subditos d. regis H. euntes, stantes et redeuntes) szemben barátsággal és tisztelettel viselkedjenek, s biztosítsák számukra a biztonságos hajózást a tengeren. [Velence] egyúttal örömmel veszi, hogy a királyné a köztük lévő béke tökéletesítésén fáradozik. K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 393—394. (320. szám, a Secreta Consilii Rogatorum c. velencei államkönyv alapján). 340
