Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
valamelyike mellé küldjön tanút, Tamás c. országbíró Heueswyuar m.-i Gyungus és Bene birtokain végezzenek hj.-t a néhai Pál c. országbíró oklevelében foglalt [határok] szerint, s a lerombolt határjeleket újítsák meg vagy emeljenek újakat. Emi.: a 212. számú oklevélben. K.: AO. V. 365. (215. szám, Eml.-ben). Megj.: Az irat keletkezésének terminus ante quemje a helyszínre történő kiszállásnak az Eml.-t adó oklevélben megadott napjából adódik. 206. (1350.) márc. 13. A váradi (Waradyensis) konv. jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy itt átírt, gyűrűs- pecsétjével megerősített nyílt oklevelének (1. 156. szám) megfelelően Boya-i Deseu királyi ember mellé tanúul küldték maguk közül Pál pap-testvért, akik visszatérve egybehangzóan elmondták: a király embere febr. 26-án (f. VI. prox. an. domin. Oculi) Toutfalu birtok felerészét az összes szomszéd és határtárs, ill. a konv. tanújának jelenlétében ellentmondás nélkül Tuteus és Wezeus mr.-ek örökös birtokába iktatta azzal a joggal, amellyel hozzájuk került. D. sabb. prox. an. domin. Oculi, a. supradict. [1350.] E.: Dl. 82 864. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 253.) Lyukas. Papíron, hátlapjára nyomott kerek pecsét maradványaival. K.: Z. II. 443-444. (318. szám). R.: Kőfalvi T., Pécsváradi konv. 144. (212. szám). Megj.: A megrongálódott oklevélen a keltezés így olvasható: a. d. Millesimo ...... s imo. Az iratban megadott évszám tehát valamilyen kerek évtizedet jelöl. A da- tálás bizonytalanságát Z. és Kőfalvi is jelzi, s az oklevél kiállítását mindketten 1350. körüli időpontra teszik. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a birtok megvásárlását bizonyító királyi oklevelet (1. 148. szám) 1350. febr. 15- én állították ki, a fenti irat minden bizonnyal ugyanebben az évben kelt. 207. (1350.) márc. 14. Avignon [VI.] Kelemen pápa hivatkozva Guido legátusnak, a Szt. Cecília-egyház presbiter kardinálisának elbeszélésére, miszerint Erzsébet (Elelisabet) királyné (U) jóindulatot mutat az egyház és követe iránt, kéri a királynét, tartsa vissza fiát, [I.] Lajos királyt (U) abbéli szándékától, hogy ismét a Nápolyi Királyságba (Sicilia) menjen. Értesíti továbbá, hogy minderről fiának bővebben is ír, s a királynak arra a levelére 142
