Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

embereit, akik jelenlétében a nádori emberek elvégzik a fentieket, majd a konv. minderről [1347.] szept. 22-re (ad 8. diem diet. oct. fe. Nat. B. virg.) tegyen jelentést. Az említett határnapról az ügy többszöri halasztás u. a nádor oklevele értelmében 1349. okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch, in a. d. 1349.) jutott. A határnapon a felek személyesen megjelenve a nádor jelenléte e. bemutatták az említett konv. jelentését. E szerint a konv. a Miklós mr. részéről kiszálló Salomon-i László fia Pál nádori ember társaságában kórusának clericus-át, Bertalant küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy [1347.] szept. 15-én kiszálltak Zyman birtokra, a szomszédokat összehívva, a felek jelenlétében megállapították, hogy Miklós mr. Zyman-i birtokrésze határjelekkel egyértelműen el van választva Péter ugyanott lévő birtokrészétől, és amikor annak a földnek egy földhatárjeléhez értek, amelyen a vitatott 2 telekhely feküdt, és amelyet az említett Péter apjával, Jánossal történt felosztáskor állítottak, Péter ezt hamisnak nevezte, az utat pedig nem tartotta birtokrészeik közötti határjelnek. Az összegyűlt szomszédok a Miklós mr. által mutatott határjelet valós határjelnek mondták, de arról nem tudtak felvilágosítást adni, hogy Zyman birtok fel volt-e osztva Miklós mr. és Péter apja, János között, mert abban nem vettek részt, ezért azt sem tudták megmondani, hogy a vitatott 2 telekhely melyikük részére esik. Amikor Miklós mr. megkérte Pétert, hogy mutassa meg, szerinte melyik az igazi határjel, Péter egy körtefa törzsére mutatott, amely már régen kiszáradt, és amelynek csonkja a felosztáskor határjelként szolgált, és az említett 2 telekhely közül másfél ezen belül fekszik. Ő és apja mindig is ezt a csonkot tekintették határjelnek a maguk és Miklós mr. része között. A szomszédok arra a kérdésre, hogy az említett körtefa határjel volt-e, v. nem, úgy válaszoltak, hogy mivel a felosztásban egyikük sem vett részt, ezért a kérdésben nem tudnak dönteni. Az említett körtefa csonk határjel mivolta ellen Miklós mr. sem tiltakozott. Mindezek elovasása u. Miklós mr. kérte a nádort, hogy Péter részéről szolgáltasson neki igazságot. Mivel a Miklós mr. által mutatott határjelet a szomszédok is valós határjelnek tartották, de a korábbi felosztásban a szomszédok nem vettek részt, Miklós mr. pedig nem tudta megmondani, hogy az említett határjelen belül fekszik-e a 2 telekhely, a Péter által mutatott fahatárjelről a szomszédok szintén nem tudtak állást foglalni, a nádor az ország vele együtt ülésező nemeseivel úgy dönt, hogy Ector fia Miklós mr. dec. 13-án (in oct. fe. S. Nicolai conf. prox. venturis) a nádor emberének jelenlétében, a konv. tanúságtétele mellett az általa valós határjelként megjelölt határnál Zyman birtokon esküt tartozik tenni, hogy a határjel az ő részének régi és jogos határa. Ha az esküt leteszi, akkor a nádori ember a vitatott részt fogott bírákkal együtt elvégzendő becsű u. neki iktatja örök birtoklásra. A nádor kéri a konv.-et, hogy Gymolth-i Gergely v. Peryth-i György v. Mihály fia István v. László fia Pál v. Zalouk-i Péter nádori ember társaságában küldje ki 382