Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
Justinianus úr elbocsátását. A köztársaság követeiként Gradonicus János, Pisanus Miklós és Aurius Fülöp urakat küldte ki a magyar királyhoz a megfelelő megállapodás megtárgyalása céljából. E.: K. szerint a „Misti” című velencei államkönyv XXV. 114. levél. K.: Wenzel, Dipl. Emi. II. 363-364. (294. szám). 1349. [j: 1409.] szept.21. A [veszprémi] kápt. 1349. [3: 1409.] szept. 21-i (7. die oct. fe. Nat. B. Mfarie] virg., a. d. 1349.) oklevele szerint a királyi és kápt.-i emberek szept. 15-én és az azt követő napokon (in oct. Nat. B. M[arie] virg. et aliis diebus ad id aptis et sufficientibus) kiszálltak Noszlop birtokra és a vitatott 4 ekealjnyi földre, a szomszédokat összehívva, Márton testvér apát jelenlétében, de az alperes noszlopi nemesek távolmaradása mellett - akik nem jöttek el, és nem is küldtek maguk helyett senkit -, a 4 ekealnyi földet Márton testvér apát útmutatása szerint elválasztották a királyné földjétől, a Gara-i Miklós kezén lévő Dé-i résztől, valamint Miklós nádor részétől Ny, Dé és Ke felől egészen az É-on fekvő részig új határjeleket állítva. A földet fogott bírák közreműködésével az elsődleges felmérés szerinti 4 ekealjnál eggyel kevesebbnek mért földrészt az apát békésen birtokolt részével együtt 4 ekealj nyira becsülték, és azt Noszlop birtokból kihasítva a királyi ember az apátnak és egyházának iktatta örök birtoklásra bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva. Tá.: Pálóci Máté országbíró, 1425. jún. 29. Ba. Codex authenticorum 58. 6. (Df. 277 839.) (1770. szept. 25-i egyszerű Má.-ban.) K.: R.: ZsO. XII. 769. szám. Megj.: A téves keltezésre 1. ZsO. XII. 769. szám. 6. jegyzet. 707.1349. szept. 21. [Máramaros-]Sziget Ige fia János Maramoros-i oláh vajda és Péter fia Miklós, Loczk fia András mr. rokona és híve [!] jelentik, hogy mialatt a király az erdélyi Besztercén (in Septem Castris in civitate Bistricia) [!] tartózkodott, a máramarosi földön fekvő Gyulafalva és Nyres falvakat - amelyeket a néhai [I.j Károly király (H) adományozott Gyulának hűséges szolgálataiért - Gyulának kellett iktatniuk. A nevezettek az említett falvakba kiszállva, a föld kenézeit és szomszédait összehívva azokat összes haszonvételeikkel együtt Gyulának és fiainak iktatták örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. Ennek tanúságtételéül a jelen, pecsétjükkel ellátott oklevelet adják ki. D. in Zygeth. in fe. S. Marcii (3: Mathei) ap. et ev., a. d. 1349. 345
