Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
fizessenek, ha a másodikat mulasztják el, szintén kétszeres összeget fizessenek a bíró része nélkül. A fizetéseket sem királyi, sem [anyajkirálynéi, sem bárói oklevéllel, sem pedig a jelenlegi királyi hadrakelésre való hivatkozással nem lehet elhalasztani. D. III. f. prox. p. fe. Asc. virg. glor. in congregatione generali magnifici viri domini Nicolai regni Hungarie palatini, a. d. 1349. E.: 1. DI. 51 525. (Kállay cs lt. 1300. 952.) Papír. Kissé vízfoltos. Hátoldalán 2 zárópecsét töredéke és hártyaszalagja és 1 további zárópecsét hártyaszalagja. 2. Ue. jelzet alatt. (Kállay cs. lt. 1300. 933.) Papír. Kissé vízfoltos. Hátoldalán azonos kéz írásával áthúzott tárgymegjelölés, 1 nagyobb és 3 kisebb zárópecsét töredéke és hártyaszalagja. (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) Emi.: a 849. számú oklevélben. K.:R.: Kállay I. 227-228. (989. a. és b. számok); Piti F., Szabolcs m. 115. (445. szám). 614.(1349. aug. 19. e.) A pozsonyi kápt. oklevele értelmében egyik részről Guttur-i Péter fia László, másik részről ugyanoda valósi János fiai: György, Pál és Miklós kötelezték magukat, hogy birtokrészeiket fogott bírák közreműködésével 50 M. terhe alatt felosztják. Emi.: a következő oklevélben. K.: 615.1349.aug.19. A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Guttur-i Péter fia László, másik részről ugyanoda valósi János fiai: György, Pál és Miklós kötelezték magukat, hogy a kápt. korábbi oklevelének (1. 614. szám) megfelelően birtokrészeiket fogott bírák közreműködésével 50 M. terhe alatt felosztják. A nevezettek Tamás egykori vicarius, a kápt. kanonokja, Orrus (diet.) János mr. pozsonyi alispán és Hudy-i Ferench fogott bírák társaságában előadták, hogy Guttur-t 2 részre osztották, a falu Danubius felől kezdődő része László curia-ja és a pap curia-ja között gyümölcsösökkel Györgynek, Pálnak és Miklósnak jutott. A falu másik, Ke-i fele a curia-val, ahol lakik, Lászlóé lett. Az említett részekhez tartozó szántóföldek és rétek is a feleknek jutottak. Ezt követően a saját ekéjükhöz tartozó (terram ad propriam aratrum 305
