Anjou-kori Oklevéltár. XXXIII. 1349. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
465.1349. jún. 21. Pozsony Miklós nádor (H), a kunok bírája hírül adja: amikor a király speciális parancsára (1. 440. szám) jún. 15-én (f. II. prox. p. fe. Corporis d.) a rablók, tolvajok és más gonosztevők kiirtása céljából Pozsony m. nemessége és közrendül számára Pozsony városában generalis congregatio-t tartott, megkérte a m. nemeseit, nemes conditionarius jobbágyait és a vár servitor-ait v. népeit, hogy nevezzék meg a pozsonyi vámépeket, mire Karcha-i István fia Domokos azt állította Myko fia Lukácsról, Loránd fia Jordanus-ról és Saap-i Domokos fia Jánosról, hogy azok a pozsonyi vár conditionarius-ai, míg a nevezettek magukat a vár nemeseinek mondták, és ezt okleveleikkel kívánták igazolni. Be is mutatták Loránd nádor és pozsonyi c., valamint Vince nyitrai püspök 1255. dec. 13-i (a. d. 1255., in oct. B. Nicolai conf.), régisége által megviselt privilegiális oklevelét. E szerint Saap birtok harmadrészét elődeik, Iwanche, Samuth és Chekeu birtokolták, ezért most ők is jogosan birtokolják azt. Erre a nádor megkérdezte tőlük, hogy Saap birtok fennmaradó 2 része kit illet, mire ugyanoda valósi Pomsa fia János özvegye és zsenge korú fia, Péter a birtok említett 2 részét magukénak mondták, azt állítván, hogy készek erről okleveleiket azonnal bemutatni. Elsőként ők is Loránd nádor és pozsonyi c., valamint Vince nyitrai püspök ugyanazon a napon (die et a. prenotatis) kelt oklevelét mutatták be. Ezt követően bemutatták Péter pozsonyi alispán és a szb.-k privilegiális oklevelét. Az említett oklevelek elolvasása u. a nádor Treutel (diet.) Miklós pozsonyi c.-szel, Gergely besenyő c.-szel, valamint Pozsony m. alispánjával, szb.-ival, esküdt ülnökeivel és összes nemesével Saap birtok említett 2 részét János fia Péternek ítéli örök birtoklásra a jelen privilegiális oklevél révén. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. 7. die congregationis nostre predicte in loco memorato, a. d. 1349. E.: DI. 3965. (NRA. 359. 37.) Erősen vízfoltos. Hátoldalán más egykorú kéz írásával tárgy megjelölés, vörös-fehér-zöld sodraton ép függőpecsét. K.: -. (Az említett okleveleket I. Reg. Arp. 1056., HO. VI. 84-85. old. 53. szám, Anjou-oklt. XI. 631. szám.) 466. [1349.] jún. 22. Avignon [VI.] Kelemen pápa Guido kardinálisnak, Szt. Cecíliáról címzett presbiterének, a Szt. Szék Mo.-ra, Lombardia-ba és más részekre küldött legatus-ának engedélyezi, hogy 20 személy számára dispensatio-t adhasson a törvénytelen származás alól. D. Auinione, X. Kai. Iul., [pápasága] 8. év[é]ben. Reg.: Mon. Vat. Slov. szerint Reg. Vat. 187. 29r-29v. n. CLXVII. K.: Lenzenweger, 615. (313. szám); Mon. Vat. Slov. III/2. 274. (249. szám). R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen B. 1667. szám. 237
