Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)

Documenta

ember társaságában Lőrinc papot, egyháza kórusának prebendarius-át küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy [1347.] nov. 15-én kiszálltak az említett Parasa-i 2 ekealjnyi földhöz, a szomszédokat - kiváltképpen Miklós fia Miklóst és István fia Pétert - összehívva hj.-t végeztek, majd István prépostnak akarták iktatni, amikor Parasa-i István fia Jakou ezt eltiltotta. Erre a királyi ember Jakou-t a király jelenléte elé idézte. Amikor István prépost a tiltás okát kérdezte, Jakou úgy válaszolt, hogy ő, valamint Miklós fia Miklós és István fia Péter az említett 2 ekealjnyi földet egykor elidegenítő Mohud fia Istvánnal, Paznan frater-ével azonos nemzetségből származnak, ezért az említett föld fele örökség jogán őket illeti. Az országbíró azon kérdésére, hogy a birtokfél István prépost részére történő adományozásakor miért nem tilta-kozott, Jakou úgy válaszolt, hogy akkor a birtokfél az említett Miklós fia Miklósnak és István fia Péternek volt elzálogosítva, de mostanra már visszavál-totta tőlük. Az országbíró többszöri kérésre sem tudott erre vonatkozó bizonyítékokat bemutatni. Az országbíró az említett földet a vele együtt ülésező bárókkal és nemesekkel István prépostnak ítéli, Jakou-t pedig a föld becsértékében marasztalja el. Az országbíró újra felkéri az esztergomi kápt., hogy Homodeus frater-e, István, a királyi udvarból kiküldött ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akik ápr. 9-én (f. IV. prox. p. domin. Judica nunc ventura) szánjanak ki Parasa birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben végezzenek hj.-t és határelkülönítést, majd a királyi ember iktassa a birtok felét István prépostnak és a Saag-i konv.-nek örök birtoklásra Jakou és Péter ellentmondását figyelmen kívül hagyva, mások jogának sérelme nélkül. A király minderről ápr. 27-re (ad oct. fe. Passce d. prox, venturas) írásos jelentést kér. Ekkor Jakou a föld becsértékében - azaz 6 M.-ban - tartozik az országbírónak és a perbeli ellenfélnek elégtételt adni. D. Bude, 9. die termini supradicti, 1348.

Á.: a 169. számú oklevélben.

Emi.: a 263. számú és a 283. számú oklevélben.

K.: F. IX. 1.586-594. (327. szám).

124. (1348. márc. 21. e.)

I. Lajos király megparancsolja az egri egyház kápt.-jának, hogy Miklós fia György királyi ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember a szomszédokat összehívva jelenlétükben végezzen hj.-t, a lerombolt határjelek helyére állítson újakat bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva. A király minderről írásos jelentést kért.

Emi.: a 125. és a 127. számú oklevélben.

K.:94