Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

szerint Pagan (dict.) István mr. famulus-a, Deme a CIus m.-i Tyburchtelke földet, amely a monostor Kayanthow ~ Kayantho birtokának határain belül fekszik, elfoglalta azt állítván, hogy azt [I.] Károly király (H) mint örökös nélkül elhunyt ember birtokát neki adományozta. A király megparancsolja, hogy a legközelebbi generális congregatio-n a vajda nemesektől és közrendüektől - kiváltképpen Kayantho birtok szomszédaitól - tudja meg az igazságot a fentiekről, majd tegyen írásban jelentést. D. Bude, f. VI. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1347. A.: a 246. számú oklevélben. K.: Kolozsvár I. 46-47. (25. szám) (febr. 13-i kelettel); AO. V. 31-32. (15. szám) (kihagyásokkal). R.: Beke A., TT. 1896. 501. (16. szám); Beke, Kolozsmonostor 21.(16. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 332-333. (499. szám) (román nyelvű) (K. alapján). 100. 1347. febr. 16. Buda [I.] Lajos király (H) utasítja a veszprémi egyház kápt.-ját, hogy mivel a Zala m.-i Thapolcha királyi birtoknak hj.-ra van szüksége, Koloz fia Lachk mr. udvari familiaris, királyi ember és ottani procurator társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akik végezzenek hj.-t és határ-elkülönítést, majd a királyi ember iktassa azt a Thapolcha-i népeknek v. embereknek használatra. A király minderről írásos jelentést kér. D. Bude, f. VI. prox. p. diem Cinerum, a. d. 1347. A.: a 146. számú oklevélben. K.:R.: Veszp. Reg. 163. (399. szám); ZsO. IV. 2689. szám. 101. 1347. febr. 16. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Márton, a Vithkois [!] (K.: Vithonis) falubeli egyház rector-a Tharkw-i Ricolphus mr. és fiai: László és Kelemen mr.-ek nevében bemutatta [I.] Lajos király (H) gyürüspecsétjével ellátott [1346. évi] nyílt oklevelét, és kérte, hogy a kápt. saját pecsétje alatt írja azt át. A kápt. a kérést a jelen oklevélben teljesíti. D. f. VI. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1347. E.: Dl. 41 031. (Múz. Ta. Tahy cs. lt.) Hátoldalán későbbi kezek írásával rövid feljegyzések. A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.: F. IX. 1. 528-529. (292. szám). (Az átírt oklevelet I. uo.)