Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

említett nemesek joga kiterjed. Ha a birtokot jog szerint el akarják foglalni, jelenjenek meg az anyakirályné színe e., ahol az említett nemesek is meg fognak jelenni, és az anyakirályné a főpapokkal és bárókkal ítéletet fog hozni. D. Bude, in fe. Purif. virg. glor., a. d. 1347. E.: Dl. 3882. (NRA. 1536. 110.) A hártyán vörös színű, kerek hátlapi pecsét töredéke. K.: AO. V. 4-5. (4. szám) (kihagyásokai). (IV. Béla király említett oklevelét 1. Reg. Arp. 940. szám.) 75. 1347. febr. 2. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Tharkeu-i néhai Rycolphus c. fia Rycolphus mr. bemutatta [I.] Károly király (H) [1324. évi], középső és autentikus pecsétjével ellátott nyílt oklevelét, és kérte annak átírását. A kápt. a kérést teljesítve az oklevelet saját pecsétje alatt átírja és megerősíti. D. in fe. Purif. virg. glor., a. d. 1347. E.: Dl. 68 865. (Berzeviczy cs. berzevicei lt. 118.) A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét töredéke. K.: -. (I. Károly király említett oklevelét 1. Anjou-okit. VIII. 48. szám.) 76. 1347. febr. 2. Buda Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja, hogy midőn az anyakirályné (H) Merhardus pozsonyi esküdt polgárt, Magyar-i Péter fia Lászlót és Januk-i Domokos fia Miklóst Januk és Januk [!], továbbá más, az országbíró iktató oklevelében szereplő birtokokat illető kötelezettségek miatt - amelyek közöttük per tárgyát képezték - királynéi oklevéllel a pozsonyi kápt. emberei révén [1346.] júl. 1-jére (ad oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. nunc prox. preteritas) színe elé idéztette, az ügyet áthelyezte az országbíró ítélőszéke elé. A határnapon a nevezettek megjelenvén az országbíró színe e., Merhardus bemutatta a pozsonyi kápt. 1343. máj. 1-jei (in oct. fe. B. Georgii mart., sub a. d. 1343.) kiadott nyílt oklevelét. Az országbíró a vele együtt ülésező bárók és nemesek tanácsára a döntéshozataltól távolmaradt Péter fia Lászlót hamis oklevelek bemutatása miatt összes birtokainak és javainak elvesztésére ítéli, amelyeket kétharmad részben magának, egyharmad részben Merhardus c.-nek és Domokos fia Miklósnak juttat. Domokos fia Miklós összes birtokait, kiváltképpen mindkét Januk-ot, Kurmusd-öt és Toluoyfelde-t, amelyeket Domokos fia Miklós a pozsonyi kápt. nyílt oklevele szerint 460 M.-ért Merhardus c.-nek zálogosított el, összes haszonvételeivel együtt Merhardus-nak ítéli, akitől Domokos fia Miklós fenti összegért megválthatja. D. Bude, 26. die oct. diei Strennarum predictarum, a. d. 1347.