Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

K.: Z. II. 272. (194. szám) (E. alapján); uo. 391-392. (274. szám) (Tá. 1-2. alapján). 948. 1347. okt. 9. A pécsi egyház kápt.-ja hírül adja: Pál c. országbíró korábbi oklevele (1. 927. szám) szerint Vizlow-i Vörös (Rufus) István fia Dénes az oklevélben névszerint felsoroltak közül tizedmagával tartozott megjelenni és esküt tenni annál a 7 és fél M.-ra becsült erdőrésznél, amelyik a Soklows ~ Soklous-i Péter mr. által Dénesnek és frater-ének, Lászlónak adományozott Sythke birtokban levő részek között fekszik, és emberemlékezet óta azokhoz tartozik, Soklous-i Péter mr. és elődei is használták, továbbá arról, hogy Bodughazunfolua-i Pál fiai: Miklós, István és Pál alperesek azonban őket abból kizárták. Továbbá István fia László 2 megnevezett társával tartozott megjelenni 2 földrészen (az egyik 100, a másik 40 hold nagyságú), és arra, hogy azok az említett Sythke-i birtokrészek között fekszenek, és azokat Soklows-i Péter mr. és elődei is használták, és azokból őket az említett Pál fiai, továbbá János fiai: Demeter és Domokos, valamint Mozgow-i István fia Imre kizárták, tartoztak okt. 6-án (in oct. B. Mychaelis arch. prox. preteriti) esküt tenni a felperesek részéről megjelenő Hedruh fia János v. Burch fia Miklós fia Mihály v. Lőrinc fia Bata v. Miklós fia Tamás v. Thyba fia Mihály, ill. az alperesek részéről jelen levő Balasey fia Simon v. Adulman fia Beke v. Wagh-i Lőrinc királyi emberek és a kápt. tanúságtevőinek jelenlétében, megoldott övvel, mezítláb, fejük fölé földdarabot tartva, a szokásnak megfelelően. Ha az esküt leteszik, az erdőt és a földet Dénesnek és Lászlónak, ha nem teszik le, Pál fiainak, továbbá Demeternek, Domokosnak, valamint Imrének iktassák örök birtoklásra bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva. Az országbíró minderről okt. 13-ra (8. die dictarum oct.) jelentést kért. A kápt. Lőrinc fia Bata és Wagh-i Lőrinc királyi emberek társaságában Vince prebendarius-t, a Szt. János evangelista-oltár mr.-ét és Lőrinc kóruspapot küldte ki tanúságtételre, akik a felekkel együtt visszatérve előadták, hogy László és Dénes okt. 6-án (in predictis oct. B. Mychaelis arch. prox. preteritis) eskütársaikkal kiszálltak az említett erdőhöz és a vitatott szántóföldekre, és lc akarták tenni a Pál c. országbíró oklevelében előírt esküt. A felek végül nemes fogott bírák közreműködésével megállapodásra jutottak. E szerint az Endree fia Benche erdei között levő említett erdő harmadát és a Pál fiainak birtoka felőli Bysaruk (dict.) árkot (fossatum) Pál fiainak, az erdő Sythke birtok felőli kétharmad részét Lászlónak és Dénesnek ítélték örök birtoklásra. Az említett 100 hold földet az alábbi határok mentén osztották föl a felek között: Bysaruk (dict.) árok Dé felől, mege, amelyben egy kis tölgyfa van, megye ~ mege, amelyben cseresznyefák vannak, e mege vége, nagy út, Gyulabanta (dict.) tó, Pál fiai része, István fiai része, említett tó, Holtowyzy víz, völgy, kaszáló, említett völgy, mege, említett tó, Ke felől Pál fiai része, Ny felől István fiai része. A 40 hold földet István fiai, valamint Demeter, Domokos és Imre között az alábbi határok mentén osztották meg: Holtowyzy (dict.) víz, mege, cseresznyefa, másik cseresznyefa,