Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

Máté, e Máté fiai: Lőrinc, Miklós és János ellenében, és előadta, hogy nevezettek a Veszprém m.-i Beud birtokkal szomszédos, szintén Beud nevű birtokát elfoglalták, aminek tudni szeretné az okát. Erre János és Miklós a maguk és Máté és Lőrinc nevében a győri egyház kápt.-jának megbízólevelével előállva úgy válaszoltak, hogy Beud birtok oklevelek révén őket illeti, és ezek bemutatására időpontot kértek a nádortól, aki az ügyet [1342.] márc. 13-ra (ad oct. diei medii Quadr. a tunc venturas) halasztotta oly módon, hogy ekkor Máté és fiai tartoznak bemutatni okleveleiket. László fia Márton a győri egyház kápt.-jának megbízólevelével az említett Pál nevében megjelenve bemutatta a győri kápt. 2 zárt, és 1 nyílt oklevelét. (Anjou-okit. I. 201. és 263. szám.) A harmadik oklevél szerint Chasurd-i Markalphus leánya Remuer, Papa nb. Beud-i Inak özvegye ugynezen nb. Pál c. fiait: Miklós c.-t, Lászlót, Dénest, Pált és Márkot hitbére és jegyajándéka ügyében perbe fogta Tivadar győri püspök színe e., és a püspök ítélete értelmében a nevezettek Inak birtokra becslőket vezettek, akik Mihály c. nádori ember és Miklós presbiter, a győri kápt. tanúságtevöje jelenlétében a birtokot 5 M.-ra becsülték, amit Miklós c. és testvérei júl. l-jén (in oct. fe. S. Johannis Bapt.) részben dénárokban, részben becsértékben megfizettek az úrnőnek. Az úrnő felmentette őket minden ezzel kapcsolatos kötelezettségük alól, és férjének említett birtokát nekik adta örök birtoklásra. Ezek után István a maga és testvérei nevében kérte, hogy Pál is mutassa be okleveleit, mire annak procurator-a, Márton úgy válaszolt, hogy Pálnak csak egy birtokfelosztást tartalmazó oklevele van, amit István látni kívánt. Erre Vilmos nádor az ügyet [1342.] márc. 13-ra (ad oct. diei medii Quadr. a tunc venturas) halasztotta. Ekkor Pál a nádor színe e. megjelenve az ügyet először [1342.] máj. 26-ra (ad oct. fe. Penth.), majd innen [1342.] aug. 27-re (ad oct. S. regis Stephani), majd [1343.] márc. 26-ra (ad oct. diei medii Quadr.) halasztotta. Időközben Vilmos nádor elhunyt, így a Mezeulak-i László fiai és Eund-i Máté fiai elleni ügy Miklós nádor színe elé került, aki azt [1343.] nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf. a tunc venturas) halasztotta. A határnapon Bekas-i Pál nevében László fia Márton jelent meg a Demenk-i konv. megbízólevelével, Miklós és István a maguk és frater-eik nevében a pécsváradi konv. megbízólevelével jöttek el, és bemutatták a győri egyház kápt.-jának 1286. szept. 22-i (sub a. 1286., in crastino fe. B. Mathei ap.), birtokfelosztásról szóló nyílt oklevelét (HO. VIII. 247-248. 199. szám). Ezt követően bemutatták Pál c. országbíró 1341. nov. 29-i (in a. d. 1341., 12. die oct. fe. Martini conf.) Vyssegrad-on kiadott privilégiumát (Anjou-okit. XXV. 824. szám). Pál c. országbíró privilégiuma ellenében Miklós és István 3, tiltást tartalmazó oklevelet mutattak be 1341-ből (sub predicto a. d. 1341.). Az egyik Pál c. országbíróé, a másik a győri kápt.-é, a harmadik a Beel-i konv.-é volt. (Az említett okleveleket 1. Anjou-okit. XXV. 368., 374. és 868. számok.) Ezután a nádor kérdésére, miszerint a bemutatott oklevelekkel szemben fenntartják-e követelésüket, Miklós fiai továbbra is úgy nyilatkoztak, hogy ők az említett örökös nélkül elhunyt emberekkel egy