Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

E.: Dl. 3818. (NRA. 549. 49.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (German, Cykow és Zaheus névalakokkal, és itt János is mesterként sze­repel), valamint mandorla alakú zárópecsét körvonala. R.: AO. IV. 561; Horváth, Galgamente 39; Bakács, Pest m. 178. 85. 1346.febr.7. Az erdélyi káptalan előtt Márton fia: János és fiai Zegew falu déli felét szava­tosság vállalásával eladták Mihály fia: Miklós, Miklós fiai: Mihály és István, valamint Hermann fia: Miklós Fatha-i nemeseknek. D. III. f. p. Purif. B. virg., amikor Domokos prépost, Mihály éneklő-, Lorand örkanonok, Miklós mester Clus-i főesperes dékán. Má.: Ba. Gyulafehérvári kápt. hh. lt. Erdélyi kápt. 1. 131. (Beke 8. 1033.) (Df. 277 306.) XIV. századi. Kopott, csonkult. R.: Erdélyi Okm. 111. 319. szám. 86.1346. febr. 7. 1345. [!], die VII. Febr. A velencei tanács határozatai. Zárát mihamarabb el kell foglalni, s dönteni kell ennek módjáról, a hajók, épületek, seregek előké­szítéséről. Ezért küldjenek a sereghez 5 tanácstagot (sapiens), akik vigyenek magukkal tengeri és szárazföldi ostromban jártas embereket, találkozzanak a szárazföldi és a tengeri kapitányokkal és gubernator-okkal, vitassanak meg minden módot, amivel a várost meg lehet ostromolni mind a tenger, mind a szárazföld felől, milyen építményekkel, mely helyekről és mekkora sereggel. Legfeljebb 8 napig maradjanak ott, majd a megbeszélteket írásba foglalva térjenek vissza Velencébe, majd járuljanak a dózse és a tanács elé ezek meg­vitatására. Austria hercegének követe kapjon 100 aranydukátot a hazatérése költségeire és a szállásáért, ami mintegy 5 dukátot tett ki. K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 141-142. (részlet); Ljubic II. 314-315. (A „Secreta consilii rogaturum” velencei államkönyv alapján. A. 27.) 87. [1346.] febr. 7. Avignon [VI. Kelemen pápa] Ferenc trieszti püspöknek, az apostoli szék nunciusának: azon ügy elvégzése érdekében, amit rábízott [I.] Lajos királynál (V) és má­soknál a magyar királyi házból (domus regia Vngarie), a pápa hasznosnak gondolta, hogy Bertrand aquileiai pátriárka is tartson vele a királyhoz és országába, ezért a püspök menjen a pátriárkához, és mindazt, amit a pápa rábízott, a pátriárkának (akinek a pápa ír az ügyben) mondja el részletesen, s 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom