Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

tisztségeiktől és hivataluktól megfosztja őket, vazallusaikat és alattvalóikat az irántuk való hűség alól feloldozza, hűségesküjüket elengedi, és ha azon helyek közösségei, ahová a bűnösök elmennek, nem fogják el őket és nem viszik a pápa elé, interdictum alá kerülnek. A pápa megparancsolja ezen általános ediktummal minden városnak, közösségnek, egyházi és világi személynek, bármilyen méltóságúak, helyzetüak. állapotúak v. neműek is, hogy a vétkeseket be ne fogadják, meg ne védjék, semmilyen hivatalra ne engedjék, közösséget velük ne vállaljanak, velük ne érintkezzenek, segítséget nyíltan és titokban nekik ne adjanak, szövetséget velük ne kössenek, nekik ne engedelmeskedjenek, különben minden személyt, aki másképp cselekszik, a pápa kiközösíti, azon közösségeket pedig, akik e bűnösöket befogadják, megvédik, v. velük szövetséget kötnek, földjeikkel együtt interdictum-mal sújtja, az efféle szövetségeket pedig érvényteleníti. Sem a bűnösöknek, sem leszármazotta- iknak másodfokig ne nyíljanak meg világi v. egyházi méltóságok, még a kérelmüket se hallgassák meg, javadalomba, egyházi és világi tisztségbe sosem kerülhetnek. Figyelmeztet mindenkit a Nápolyi Királyságban és az azzal 1 napi járóföldön belüli szomszédos területeken, bármilyen méltóságúak, helyzetűek, neműek és egyházi v. világi állapotúak is legyenek, hogy ha ismerik e bűnösöket, v. bármit tudnak e gaztettről, azt hozzák tudomására Bertrand Szt. Márk titulusú és Guido Szt. Cecília titulusú kardinális papoknak, akiket a pápa Itáliába küld legátusként, miután a Nápolyi Királyságba érnek. Ellenkező esetben őket kiközösíti a pápa, akkor is, ha az apostoli szék megengedte nekik korábban, hogy kiközösíteni, v. interdictum alá vetni őket és területeiket nem lehet. S hogy ezen processus és az abban foglaltak mindenki tudtára jussanak, az ezt tartalmazó hártyákat az avignoni főegyház kapujára kifüggeszteti és kihirdetteti, hogy azok, akiket ezen eljárás érint, ne tudjanak azzal mentegetőzni, hogy hozzájuk mindez nem jutott el és nem tudnak róla. Actum in palacio nostro Avinionensi, Kai. Febr., pápasága 4. évében. [1346.] Ugyanígy a kalocsai érseknek és suffraganeus-ainak, hasonlóan [I.] Lajos királynak (V). D. ut supra.

K.: Theiner I. 703-706; Raynaldus XXV. 393-395.

R.: Str. III. 594; Déprez-Mollat, VI. Kelemen A. 2298. szám. (mind ASV.

Reg. Vat. Vol. 170. föl. 3. nr. 9. alapján.)

76.1346. febr. 3.

1345. [!], die III. Febr. A velencei tanács határozata: küldjenek követséget Austria hercegéhez, s ezt közöljék a herceg követével.

K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 138; Ljubic II. 312. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 26.)

56