Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

ue. Chezthwe fia János fia: Györggyel nov. 8-án (oct. 00. SS.) Welk birtokon Hydegheth-i Péter v. Vacha-i János v. Saaph-i Lorand fia: Jordan v. Heth-i Máté fia: Miklós királyi emberek valamelyike és a pozsonyi káptalan tanúsága (akinek kiküldését Pál comes kérte a káptalantól) jelenlétében az övüket meg­oldva, mezítláb, kezükben földet a fejük fölé emelve - és általában amiként szokás (moris est) az ország szokása szerint földre esküt tenni - tegyen le esküt arról, hogy Welk birtok Herric nádor oklevelében szereplő azon határjelei, ami­ket a vizek áradásai leromboltak és amikkel Welk birtok harmada elkülönül, a Tamás által megmutatott helyeken voltak emelve és Welk birtoknak a nádori oklevélben található valós és régi határjelei voltak; ha az esküt leteszi, a királyi ember a Tamás által megmutatott helyeken új határjeleket emelve a felek részeit különítse el egymástól (ennek során a felek nem mondhatnak ellent egymásnak) és mindenkinek a maga részét hagyja örökre, majd a káptalan jelentését nov. 18-ra (oct. Martini) vigyék vissza. Akkor Domokos jelenlétében Tamás bemu­tatta Pál comes-nek a káptalan oklevelét, miszerint Wocha-i János királyi em­berrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Pál mestert, akik nov. 8-én a szom­szédok jelenlétében Welk birtokon a Herric nádor privilégiuma szerinti határjelek helyeihez mentek: az egyik helyen Assuan mellett, ahol a privilégium 3 határjelet nevez meg, 2 határjelet találtak, az egyik elkülöníti Tamás és György birtokát Mihály fia: Domokosétól, a másik pedig a pozsonyi egyházét ezen birtokoktól; észak felé haladva az erdő felé, ami a falu mögött van, 1 határ­jel volt és mellette emeltek kettőt, az egyik elkülöníti Tamást és Györgyöt, a másik Domokost; innen átkeltek a folyón egy sziget csúcsáig, ahol határjelek nem látszódtak, mivel a vizek áradása elhordta őket, és ott 2 határjelet emeltek, amik a korábbi módon különítenek el; majd átkeltek a nagy folyón egy erdőhöz menve észak felé, ahol 2 határjelet helyeztek el; ue. erdőben ismét kettőt, amik a nagy vizen túlra, Eberharth birtok határa felé néznek, ahogy a privilégium tartja; bár Tamás és György három helyen eskü letételével határjeleket kellett volna emeljen, a béke kedvéért fogott bírók közbenjárásával Domokos ezt ne­kik elengedte. Mivel tehát a káptalan jelentése szerint Welk birtok harmadát elkülönítették Mihály fia: Domokos és a pozsonyi káptalan birtokrészeitől, Domokos pedig mentesítette Cheztwe fia: Tamást és ue. Cheztwe fia János fia: Györgyöt azon 3 helyen, ahol esküjükkel határjeleket kellett volna emelniük, ezért Pál comes a bárókkal és az ország vele ülésező nemeseivel az ezen hatá­rokkal elkülönített birtokrészt Tamásnak és Györgynek ítéli örökre, más jogá­nak sérelme nélkül. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki nekik. D. Bude, 12. die oct. Martini, a. d. 1346. E.: Dl. 3794. (NRA. 325. 39.) Doborpajzs alakú függőpecsét és vörös-zöld fonata. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. K.: ÁUO. XI. 495^196. (részlet) Megj.: A nádori okleveleket 1. Szőcs T., Nádor 119. és 125. szám. 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom