Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

K.: AO. V. 66-75. (Tá. alapján, Tá.-ban.)

Megj.: [[ ]] közötti részek a Tá.-ból való, annak megfogalmazása miatti többletek az E.-hez képest.

809. 1346. nov. 17. Kőrös

Jakab mester körösi comes, nagykemléki (Maior Kérniük) várnagy előtt János Ludbreg-i, Simon keresztúri (S. Crux), Tamás szentmártoni (S. Martinus), Fábián raszinyakeresztúri (S. Crux de Rascina), Sebestyén szentgyörgyi (S. Georgius), Marc Prodauiz-i, György szentgyörgyváraljai (de sub castro Suscicha), Tádé Struga-i, György Kemluk-i pap, András pap, Kamarcha-i föesperes, Gergely pap, Kemluk-i alesperes, Phile pap, Guerche-i alesperes, Fábián pap, Ryuche-i és Kozma pap, körösi procurator elmondták, hogy ők [IV.] Sándor pápa oklevelét az őket illető negyedről (super quarta ipsorum) átadták Miklós egykori bánnak, aki azt nekik visszaadta. D. in Crisio, f. VI. p. Martini, a. d. 1346.

Fk.: Dl. 33 741. (NRA. 1536. 107.) Papír. Hátlapján kerek pecsét körvonala. K.: Smic. XI. 269. (jan. 20-i, f. VI. p. Mauri dátummal, Kukuljevics másolata alapján.); Smic. XI. 332-333.

810.1346. nov. 17.

A pécsi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy tudományvételt elrendelő gyűrüspecsétes oklevelének megfelelően kiküldték tanúságul karpapjukat: Kozmát, akivel Lőrinc fia: László mester, a királyi aula lovagja, királyi ember nov. 11-én (in fe. Martini) Vereuche megyei nemesektől, valamint a Draua folyó mindkét részén levő, bármiféle helyzetű és állapotú emberektől, s főleg a Vereuche megyei comes Vereuche városban aznap a megye nemeseinek tartott congregacio-ján megtudta, hogy bár az Aranyas-i villicus [lehúzva: Fülöp], polgárok és hospesek azt állítva, hogy a Berzeulchezengiurgh-ön levő Varalya, Manykfalua és Brischa nevű birtokok Aranyas városhoz tartoznak, ezeket a királyi emberrel a káptalan tanúsága alatt bejáratnák, határjeleket emeltetnének és Aranyas városhoz csatolnák, de e birtokok minden haszonvétellel (földek, erdők, rétek, berkek, folyók, halászóhelyek) Móric fia: Simon mester elődeié voltak, most örökjogon Simonéi, és ezeket egészen a Draua folyóig folyamatosan és zaklatás nélkül (absque motu et inquietacione) birtokolták, és sosem tartoztak Aranyas városhoz. D. f. VI. an. Elizabet, a. d. 1346.

E.: AL. Kolozsvár. Sennyey cs. lt. 28. 9. (Df. 253 147.)

R.: Bunyitay V.,Száz. 1873. 245.

445