Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
nunciusa volt, sem ilyeneket, sem más rosszat róla neki nem mondott, sőt bölcsen és hűen járt el feladatában. D. Avinione, XIV. Kai. Sept., pápasága 5. évében. [1346.] Reg.: ASV. Reg. Vat. Vol. 140. föl. 95r-v. nr. 400. (Df. 291 854.) K.: Theiner I. 720; Wenzel, Dipl. emi. II. 186-187. (XVI. Kal. Sept, dátummal) R.: Déprez-Mollat, VI. Kelemen B. 1160. szám. 594.1346.aug.21. 1346., die XXI. Aug. A velencei tanács határozatai. Mivel a lázadó záraiak eddig nem akarták felismerni Velence könyörületét, amit nekik Velence érdemtelenül is meg akart adni, s mivel a kegyesség útja őket nem tudja Velence engedelmességére vezetni, zabolázza meg őket a büntetéstől való félelem, írják meg a seregvezetőknek, hogy nyilvánosan hirdessék ki dalmátul (in lingua sclavonica) és latinul olyan helyekről (mind a tengerről, mind a szárazföldön), ahonnan a záraiak bentről jól hallhatják, hogy Velence, ami mindig könyörületes és kegyes, korábban már kihirdette, hogy visszafogadja kegyébe a záraiakat személyükben és javaikban szabadon, ha átadják Velencének a várost és területét; mivel ők eddig ezt a könyörületet nem fogadták el, ezért Velence, nem tűrve tovább hitványságukat, ismét kihirdeti, hogy ha onnantól 8 napon belül Velence engedelmességére és kegyére térnek, a dózse kész nekik könyörületet adni, őket javaikban-személyükben biztosítani, de az időpont elmúltával semmiféle bocsánatot v. kegyet nem kapnak, hanem személyükben és javaikban remény nélkül legyenek, ahogy bűneik megkövetelik ezt. A seregvezetők írják meg a tanácsnak a kihirdetés napját. Küldjenek egy notarius-t Gergely comes-hez, Ostroviza-i néhai Pál bán fia néhai Pál comes frater-éhez, akinek mondja el, hogy eljutott a tanácshoz Pál comes halála, őt Velence mint hü barátját gyászolja, s reméli, utódai is ezen hűségben maradnak. Mivel végrendeletében Pál a fiát [Györgyöt], a várait és javait Gergely comes kormányzata alatt hagyta a fia nagykorúságáig, ezt Velence elfogadja, remélve, hogy Gergely comes is mindig hü lesz Velencéhez, mint néhai fivére volt. Erről Gergely comes tegyen le esküt a végrendeletnek megfelelően. Velence felajánlja seregeit Gergely és várai védelmére minden esetben, ha Gergely kéri. Ezután a notarius menjen Maladinus comes-hez, aki hagyjon fel Sibenicum zaklatásával. K.: Ljubic II. 374-375. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 51-52.) Megj.: Pál végrendeletét 1. Ljubic 11. 418—421. 350
