Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

nagy tiszteletben tartva, megadva nekik a kellő szolgálatokat, és a király felé is így akar eljárni. Velence csodálkozott, hogy városuk, Zára ügyében a király Velence ellen vonult, mivel hasonló esetben az elődei sosem avatkoztak be. De békében és szeretetben kívánva élni a királlyal, a minap Velencébe küldött követeit úgy fogadták, ahogy felségéhez illik, de nem tudtak velük megegyezni. főleg mivel azt mondták, hogy nincs teljes felhatalmazásuk, ezért Velence, hogy a jószándékot és régi szeretetet megerősítse a királlyal, elhatározta, hogy elküldi a királyhoz követeit, kérve őt, hogy tartsa meg Velencét odaadó barátjának, miként elődei tették, mivel Velence mindig is azon volt, ami felségének megfelelő lehet. Mivel ellentétek születtek Velence és a király közt, főleg Zára és Velence más dalmáciai (Sclavonia) területei ügyében, a követek mondják el neki, hogy ha a király átadja örökre Velencének Zára város és területe békés uralmát és tulajdonát, feltételek nélkül, Velence megbocsátja a záraiaknak a támadásaikat, biztosítja őket személyükben és javaikban. Ha pedig a király átengedi Velencének annak más dalmáciai városait is feltétel nélkül és lemond a maga és örökösei részéről minden jogról, amiket bírni vél Zárában és a mondott városokban, a követek ígérhetnek neki 100 ezer dukátot, a báróknak pedig 20 ezer dukátot. Ha a király csak Zárát adja át a tartozékaival, ígérjenek 60 ezer dukátot a királynak és 10 ezret a báróknak. Ha a király nem akarja átadni Zárát, de visszavonja az örökösei részéről minden jogát, amit bírni vél Zárában és Velence más dalmáciai városaiban, ajánljanak 80 ezer dukátot a királynak és a báróknak együtt (a tanácsban a másik javaslat 50 ezer dukát volt, de ezt kevesebben támogatták). Ha a király erre sem hajlandó, és csak Záráról és tartozékairól mond le örökösei részéről, ígérjenek 40 ezer dukátot a királynak és a báróknak együtt. Ha a király átadja Zárát Velencének a 60 plusz 10 ezer dukátért, a többi dalmáciai város ügyében pedig azt akarja, amit Velencébe küldött követei javasoltak, miszerint a területek maradjanak békésen jelen állapotukban 10 évre, ezt elfogadhatják, és 10 év múlva ezekről a felek majd megfelelően döntenek.

K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 182-184; Ljubic II. 371-372. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 51.)

588.1[3]46. aug. 18.

A pozsonyi káptalan előtt Dómunk fia János fia: Péter a maga és frater-e: Mihály, valamint anyjuk,

.........János özvegye és Domunkkezy-i András fia: Péter a maga és mások nevében, akiket az ügy érint .........hű szolgálatai miatt

.........és főleg .... üdvéért .... Pethe fia: Mátét felszabadították (manumittere)

..... szabadságot adva neki ..... bárhol és bárkinél ....... Mátét senki a

ge

neracio-jukból korábbi állapota okán nem zaklathatja.... Erről a káptalan pecsétjével ellátott oklevelet bocsát ki. D. f. VI. an. Bartholomei, a. d. 1 [3]46.

346