Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
Anjou-oklt. XXVIII. 325. szám) elkülönítették és felújították, Miklós mesternek, örököseinek és frater-einek hagyták, semmiféle tulajdonjogot mostantól maguknak és utódaiknak meg nem tartva abban. Ratunwelghe földrész kapcsán pedig úgy rendelkeztek, hogy Miklós mester és Donch fiai: László, István és Miklós mesterek márc. 22-én (die medii Quadr. sc. f. IV.) és más, erre alkalmas napokon a földrészre mennek Pechey-i Chyre fia: Péter v. Pechey-i Synka fia: Péter v. Ratun-i Akur fia: Lukács v. Bolugh-i Móric (Miklós mester részére), ill. István fia: András v. Bylgez-i Gergely v. Ratun-i István (Donch fiai részére) királyi emberek valamelyike és a váradi káptalan tanúságai (akik kiküldésére Pál comes jelen oklevelével kéri a káptalant) jelenlétében, és ha Miklós mester megmutatja azon határjeleket, amikről saját emberségére (ad sue humanitatis decenciam) azt mondja: biztosan tudja, hogy az övéi és Ratunwelghe földrészt különítik el, egészen a Berykyow folyóig, Donch fiai ellentmondás nélkül megengedik a királyi és káptalani embereknek, hogy e határjeleket Miklós mesternek mint valósakat és örök érvényűeket felemeljék és megújítsák; majd ezután a Berykyow folyón túlra mennek, ahol ha Miklós mester a birtokjoga folyón túli részének határjeleit hasonló módon megmutatja, és Donch fiai ezen határjeleket és jogokat érvényesnek elfogadják, szintén megengedik a királyi és káptalani embereknek, hogy ezeket, mint Miklós valós és örök határjeleit és jogait, Miklósnak felemeljék és megújítsák. Ha Donch fiai azt állítják majd a Miklós által a folyón túl megmutatott határjelekről és jogokról, hogy azok nem valósak, akkor Donch fiai mutassák meg a felek birtokait és jogait egymástól valósabban elkülönítő határjeleket, és László mester ezekről a helyszíneiken az ország kipróbált szokása szerint tegyen le esküt, hogy ezek a Miklós által megmutatott határjeleknél valósabbak, majd ezeket emelje fel és újítsa meg, Miklós ellentmondása ellenére is. Ha márc. 22-én nem tudják mindezeket elvégezni valamely teendőiktől v. királyi szolgálatoktól akadályoztatva, akkor képviselőik a helyszínen megjelenve mindezeket más időpontra halasszák el a váradi káptalan oklevelével, mikor is a felek minden egyéb teendőjüket félretéve kötelesek mindezeket elvégezni, és ezt semmilyen okkal nem halaszthatják tovább. Kötelezték magukat, hogy ha az új időpontban valamelyikük távolmaradna, v. a mondottak elvégzésében késlekedni akarna, a másik fél ellenében mint hatalombajban (in potenciali duello) elbukottat marasztalják el. A békebírság kétharmadát Miklós, egyharmadát Donch fiai fizetik ki Pál comes-nek mint bírónak, akinek a felek a káptalan jelentését az elmondottak elvégzésének 22. napján vigyék vissza. A Tamás fia: Istvánnak, Miklós mester famulus-ának és képviselőjének László mester által okozott jogtalanságok ügyében, amik kapcsán Pál comes a mondott bajvívást rendelte el a felek között, Miklós és László úgy egyeztek meg ezen István jelenlétében és jóváhagyásával, hogy ha márc. 8-án (oct. diei Cynerum) Wyssegrad-on az általuk a királyi kúriába vezetett 4 fogott bíró az országbíró v. embere jelenlétében úgy dönt, hogy László mester a tette mértéke szerint Istvánnak valamilyen módon elégtételt kell adjon, László mester ezt márc. 22-én, v. az új időpontban Ratunwelge földrészen tegye meg a királyi és 33
