Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
(conservatorium seu camera) keressék meg, és eredetiben v. átiratban az asz- szonynak adják ki. D. in Wyssegrad, f. V. p. oct. Petri et Pauli, a. d. 1346. Á.: a 686. számú oklevélben. R.: Perényi 72. szám; Erdélyi Okm. III. 337. szám. 515.1346. júl. 14. A győri káptalan tudatja, hogy Erzsébet királyné (H) parancslevelének megfelelően Erb fia Erb fiai: Iwan, Mihály és Erb. Lampert fiai: Imre, Demeter és László, Lovvrand fia: István, Herman fia Péter fiai: Pows és Erb (akik mind patruelis-ek) Győr megyei, Győr város közelében fekvő Hechce birtoka bejárására Mendsenth-i Pál fia: Mihály királynéi ~ királyi [!] emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársaikat: Gábor Komaron-i főesperest és Miklós mester dékánt, akik egyrészről a mondott nemesekkel, másrészt Tamás fiaival: Kelemennel és Andrással, valamint a másik Hechce-i Péter fia: Balázzsal visszatérve elmondták, hogy júl. 10-én (f. II. an. Benedicti) Erb fiai, Lampert fiai. Péter fiai és István birtokára mentek a szomszédok összehívásával, azt régi határai mentén bejárva mások birtokaitól új határjelek emelésével elkülönítették, és iktatták Erb, Lampert és Péter fiainak és Istvánnak, nem lévén ellentmondó. Hj.: wlgariter holm (diet.) domb; egy árok vége, ahol 2 határjel különíti el a két Hechce birtokot; az árok másik végén 3 határjel; Gyparthetew nevű dombon út; Gewrseg nevű hegy oldalában 2 határjel, amik elkülönítik ezen két birtokot; nyugat felé számos határjel, amik elkülönítik e két birtokot egészen Irenfelde földig; ezen föld és Hechce birtok közötti határ a Győrről Budára tartó útig, ahol szomszédos lesz a győri polgárok földjével; észak felé határjel, ami elkülöníti Heczce-t és e polgárok földjét; Sowskwth nevű föld Szt. Mihály egyháza közelében, ahol szomszédos lesz a győri káptalan földjével; kelet felé 3 határjel Feldwar-ig. D. f. VI. p. Margarethe, a. d. 1346. Á.: Győri kápt., 1467. ápr. 5. Dl. 3853. (NRA. 333. 34.) K.: AO. IV. 625-627. 516. 1346. júl. 14. 1346., die XIV. Jul. A velencei tanács határozata: a velencei biztosok térjenek vissza a magyar király követeihez, mondván, nem szükséges elmenniük Velencébe, mert ők is készek javaslataikat meghallgatni, de ha akarják, járuljanak a tanács elé. K.: Ljubic II. 363. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 47.) 314
