Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

Theuteus-i nemesek teljesen elfoglalták és használják, ellenben a Theuteus-i nemesek mindezekben ártatlannak mondták magukat, Pál comes a bárókkal és az ország vele ülésező nemeseivel úgy döntött, hogy István fiai, Péter fiai és Tamás (mindegyikük 12 nemessel) tegyen le esküt Roman ellenében máj. 1-jén (oct. Georgii) a vasvári káptalan előtt arról, hogy ők Kázmér fia: Miklóst nem ölték meg, a halálában sem részesek, sem tanácsadók nem voltak, hanem abban teljesen ártatlanok, majd pedig mindegyikük 3 nemessel tegyen le esküt arról, hogy Rum földet nem foglalták el teljesen, hanem csak a saját részüket használják ott, a káptalan jelentését pedig a felek jún. 11-re (oct. Penth.) vigyék vissza Pál comes-nek. Akkor megjelent előtte István fia: András (a maga, Petew, valamint rokonai: Péter fiai és Tamás nevében a vasvári káptalan ügyvédvalló levelével), és Roman jelenlétében bemutatta a vasvári káptalan oklevelét, miszerint Pál comes döntésének megfelelően István fiai: András és Petew, Péter fiai: Domokos és András, valamint Miklós fia: Tamás Theuteus-i nemesek az esküket a két ügyben a mondott napon és helyen törvényesen és jog szerint letették. Ezért Pál comes a Theuteus-i nemeseket bírói hatáskörénél fogva jelen nyílt oklevelével a mondott vádakban felmenti. D. in Vissegrad, 9. die termini reportacionis seriei prenotate, a. d. 1346.

E.: Dl. 41 013. (Múz. Ta. Véghely.) Hátlapján doborpajzs alakú pecsét körvonala. K.: Bgl. V. 135-138.

461.1346. jún.19.

1346., die XIX. Jun. A velencei tanács határozatai. Utasítják a seregvezetőket, hogy tegyenek meg mindent a bastita védelme és őrzése érdekében, fallal, szükséges építményekkel, megfelelő számú ballistarius-szal és más fegyveresekkel, s ha úgy látják, a gályákról is küldjenek embereket (mivel a tengeri veszély csökkenni látszik), a többiekkel pedig a gályák és hajók őrzésére a tengeri főkapitány rendelkezzen. A [magyar] királlyal történő tárgyalás ügyében a tanács azt feleli, hogy ha Velence szabadon és békésen bírhatja Zára város és Dalmácia más területei uralmát, és a király lemond mindezekről mind a maga, mind örökösei részéről, a szerződés megerősítésére megígérhetnek neki 100 ezer aranydukátot, és ezen felül a bánnak és király más báróinak 20 ezer dukátot, mind a tárgyalás hatékonyságáért, mind a király serege távozása érdekében. Megegyezés esetén Maladinus és Pál comes-eket is be kell venni a békébe a területeikkel és javaikkal együtt, amiket a Velencével kötött szerződéseik szerint bírnak. Ha a fenti megegyezés nem jön létre, és [a magyarok] inkább azt válaszolják, hogy a király részére évenkénti összeget kérnek, akkor olyan megegyezés jöjjön létre, ami nem adó v. alávetettség (census v. subiectio) Velence részére, és felajánlhatnak a királynak évi 5 ezer dukátot, azzal, hogy Velence birtokolja Zára és más területek szabad uralmát örökre,

284