Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
senek, ha pedig a másodikat, akkor Miklóst, Mátét és Jánost hatalombajban való elbukásban marasztalják el. Tá.: Bebek István országbíró, 1366. márc. 8. Dl. 60 308. (Máriássy cs. lt. Vegyes 166.) 395.1346. máj. 17. Esztergom Jakab mester kánonjogi doktor, az esztergom-előhegyi Szt. Tamás[-egyház| prépostja, Csanád esztergomi érsek, örökös esztergomi comes lelkiekben általános vikáriusa kinyilvánítja, hogy egyrészről Márton Dimis-i prépost, a pozsonyi prepositura administrator-a, másrészről a pozsonyi káptalan és Péter pozsonyi őrkanonok között viszály jött létre, melynek során a káptalan testületileg és Péter maga külön is az érsek előtt (Márton jelenlétében, vele több napig vitázva) elmondták, hogy Márton több, főleg három ügyben sérti őket jogaikban, és kérték, hogy e zaklatásoktól őket az érsek szabadítsa fel: egyrészt a prépost személyeiket ne illesse tovább csúf, méltóságukat sértő szavakkal; másrészt azon 13 dénár híján 15 font pénzt, amit a bevételeikből visszatartott, nekik adja vissza; harmadrészt tartsa meg őket korábbi státuszukban, változtatásokat ne tegyen, és főleg Péter őrkanonokot egyházuk javadalmaiban (Szt. Gotthard-oltár a Szt. Miklós-kápolna és a Szűz Mária-misék bevételeivel) tovább ne zaklassa, e javadalmai együttes státuszában és birtokában engedje őt megmaradni. Mindezek ügyében a prépost számos ellenvetést tett az érsek előtt, ezeket megvitatták, végül a megegyezés érdekében az érsek a pert Jakabra bízta, és fogott bírókkal a felek úgy egyeztek meg, hogy a káptalan megígérte képviselői révén a prépostnak, hogy miként jog szerint tartoznak, az administracio-ja okán neki mint főpapjuknak engedelmességet és tiszteletet tanúsítanak, a prépost pedig megígérte, hogy őket megbecsüli, velük kedvezően bánik, őket helytelen szavakkal (miként állítása szerint eddig sem) nem illeti, őket változtatás nélkül korábbi méltó és jogos státuszukban, méltóságukban és állapotukban megtartja. Péter őrkanonokot pedig békésen megőrzi az őrkanonokság és a javadalmai teljességében, ezek bevételei régtől fogva jogos beszedésében. A kölcsönös megegyezés és béke jeleként, ahogy szokás (prout est moris), kezet fogtak (tactis manibus se invicem in gremium caritatis amplexarunt). D. Strigonii, f. IV. p. Bonifacii, a. d. 1346. Arenga. A.: Esztergomi kápt., 1359. máj. 22. SNA. Pozsonyi kápt. mit. H. 1. 1. (Df. 273 025.) K.: F. IX/1.439—442; Str. III. 603-605. R.: Ortvay, Pozsony III. 211. és 238-239.; Bónis, SZR. 1031. szám. (jún. 7-i dátummal) 248
