Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
birtokaitól elkülönítve iktatták Miklósnak, Gyure-nek. Jánosnak, Bertalannak és Boda-nak; hjRum-ról Zobothel városba tartó közútnál 2 sarok-határjel, az egyik dél felé Posa fia: Mowkus-t, a másik észak felé ezen Horrow-i nemeseket különíti el; nyugat felé 2 hold hosszúság; Gursaharazth rubetum; Kopach- ról Chaaz-ra tartó út; dél felé majdnem 2 hold hosszúság; nyugat felé 1 hold hosszúság; út, ami a Szt. Mihály-plébániához megy; Zechun föld, vagyis észak felé tartó közűt mellett 2 sarok-határjel, amik elkülönítik Zychyn falutól, s itt szomszédos lesz Chazth földdel; kelet felé cserjés; nagy út, ami Sabaria-ba megy; két nagy út; dél felé út mellett wlgo Gyulakutha nevű völgy, ahol Horrow föld véget ér, és innen a mondott földrész határa halad Horrow földrész mellett; kelet felé két, Gyumelchen nevű tüskés határjel; három sarok-határjel, amik bozótokban vannak és elkülönítik e földrészt Kuachy földtől, ami itt véget ér; a vitás, Máté fia: János által a saját örökjoga nevében tilalmazott földrészt Horrow föld határain belül találták és fogott bírókkal, miként szemmel meg tudták állapítani, 2 márkára becsülték az ország szokása szerint. Ennek alapján Pál comes Horrow birtokot a vitás földrésszel együtt Chech fia: Miklósnak, Jakab fia: Gyure-nek, Péter fia: Jánosnak, Péter fia: Bertalannak és Tamás fia: Boda-nak ítéli örök birtoklásra a mondott határok alatt, más jogának sérelme nélkül, Máté fia: Jánosra örök hallgatást kiróva a vitás földrész kapcsán, és őt annak jogtalan tilalma-zása miatt a földrész becsértékének megváltásában, vagyis 2 márkában marasztalja el. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die oct. Georgii, a. d. 1346. E.: Dl. 91 370. (Festetics cs. It. Vas 31. A.) A plicaturán függőpecsétre utaló bevágások. Hátlapján újkori kéztől tárgy megjelölés. K.: AO. IV. 591-602; Bgl. V. 118-119., 125-126. és 127-133. 386.1346. máj. 12. A zágrábi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H). hogy parancslevelének megfelelően (1344. nov. 25., I. Anjou-oklt. XXVIII. 771. szám) kiküldték tanúságul János őrkanonokot, akivel Rokonok-i Márton királyi ember azon részek nemeseitől és nem nemeseitől, klerikusoktól és világiaktól megtudta, hogy Petres fia: Miklós zágrábi várjobbágy örökös nélkül hunyt el és ezért minden birtoka az ország régi szokása szerint a királyi adományozási jogkörhöz tartozik, majd Miklós Petrusouch nevű birtokára és a Rakitouech-en levő birtokaira ment, ezeket a szomszédok összehívásával az ország szokása szerint régi határaik mentén bejárta, ahol szükséges volt, új határjeleket emelve a régiek mellé, és minden haszonvétellel mind mezőkben, mind erdőkben István fia: Gergelynek és örököseinek iktatta, nem lévén ellentmondó. Rakitouch birtok határai: nagy erdőben a Glosna folyó, ahol Wlchiak fia: Lukács birtoka határ243