Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
megidézni ebben az esetben, mert idézés nélkül is meg kell akkor jelenniük Pál comes előtt ellentmondásuk megindokolására); a bárki által tilalmazott és vitatott birtokrészt ideiglenes jelekkel (signis pro metis positis) megjelölve, királyi mértékkel megmérve (ha ez lehetséges), v. szemmel megtekintve fogott bírókkal becsüljék fel az ország szokása szerint, majd a káptalan aug. 27- re tegyen a királynak jelentést. Akkor megjelent Jakab, ill. János és Pál a maguk, előbbi pedig Feldric nevében is a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével (László nem állt elő és nem is küldött senkit, így 3 márka bírságban maradt) Pál comes-nek bemutatták az egri káptalan jelentését, mely szerint kérésére kiküldték tanúságul Jakab karpapot (Jakab részére) és Márton mestert, kórusuk klerikusát (a Balsa-i nemesek részére), akikkel, valamint Jakab felperessel, Jánossal, Lászlóval, Feldric-kel, János fia: Istvánnal (Balázs fia: Pál famu- lus-ával és officialis-ával annak nevében) és a szomszédokkal Dénes fia: Miklós és Morouth fia: Egyed királyi emberek aug. 1-jén (oct. Jacobi) Balsa és Solyumus birtokokra mentek, ahol Jakab e két birtok elkülönítésére így vezette őket: a Tycia folyón túl észak felé Solyumus határa e folyó egyik kanyarjában; egy úton dél felé haladva 2 elhagyatott (deserta) ház, amik Solyumus birtoké; ue. úton menve egy domb, amit e részeken Hethleansere- nek neveznek, és ami Jakab szerint a két birtokot elkülönítő határjel; egy hold föld hosszúság; 2 tölgyfa mint határjel egy Berch-en, ahol a Balsa-i nemesek őket nem a bejárástól, hanem Solyumus Jakabnak e módon történő iktatásától tilalmazták, mondván, hogy Jakab így a Tycia folyótól kezdve e fákig végig Balsa birtok határain belül vezette őket, és hogy a Tycia folyón túl észak felé és e 2 fán túl a mezőig dél felé az ő birtokuk határa nem terjed túl; innen ezután a Balsa-i nemesek vezetésével és mutatása alapján haladtak: kelet felé egy határjel, amit a Balsa-iak a két birtokot elválasztó határjelnek neveztek; észak és Jakab Wenchelleu nevű birtoka felé egy másik föld-határjel, amiben farkasvermek (foramina wlpium) voltak, s amit a Balsa-iak szintén közös határjelnek neveztek, Jakab viszont ezen 2 határjelről azt állította, hogy nem Solyumus és Balsa birtokokat különítik el, hanem az ő Wenchelleu nevű birtoka határjelei; Tycia folyó felé egy újonnan kivágott tölgyfa csonkja, amiről a Balsa-i nemesek azt mondták, hogy a Balsa-t és Solyumus-t elkülönítő fahatárjel, míg Jakab azt állította, hogy egykor e fa az ő Wenchelleu és Solyumus nevű birtokai között állt és nem tartozik a Balsa-iakhoz; Iwanustowa halászóhelynél egy földjeihez hasonló kis emelkedés, amiről a Balsa-iak azt mondták, ez egy régi föld-határjel, de a nyájak nyomai (vestigia gregum) lerombolták, Jakab viszont azt felelte, ez nem határjel, hanem hangyaboly (a királyi emberek sem tudták e helyet határjelnek vélni), és tiltakozott, hogy a Balsa-i nemesek az efféle bejárással nem csak az ő teljes Solyumus birtokát, hanem Wenchelleu nevű birtoka (ami nincs perben) nagy részét is elfoglalnák, mire a Balsa-iak azt mondták, megmutatva egy kis földrészt Wenchelleu birtok felől a mondott halászóhelytől egy kő-határjelig, 71
