Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

megidézni ebben az esetben, mert idézés nélkül is meg kell akkor jelenniük Pál comes előtt ellentmondásuk megindokolására); a bárki által tilalmazott és vitatott birtokrészt ideiglenes jelekkel (signis pro metis positis) megjelölve, királyi mértékkel megmérve (ha ez lehetséges), v. szemmel megtekintve fo­gott bírókkal becsüljék fel az ország szokása szerint, majd a káptalan aug. 27- re tegyen a királynak jelentést. Akkor megjelent Jakab, ill. János és Pál a ma­guk, előbbi pedig Feldric nevében is a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével (László nem állt elő és nem is küldött senkit, így 3 márka bírságban maradt) Pál comes-nek bemutatták az egri káptalan jelentését, mely szerint kérésére kiküldték tanúságul Jakab karpapot (Jakab részére) és Márton mestert, kóru­suk klerikusát (a Balsa-i nemesek részére), akikkel, valamint Jakab felperes­sel, Jánossal, Lászlóval, Feldric-kel, János fia: Istvánnal (Balázs fia: Pál famu- lus-ával és officialis-ával annak nevében) és a szomszédokkal Dénes fia: Miklós és Morouth fia: Egyed királyi emberek aug. 1-jén (oct. Jacobi) Balsa és Solyumus birtokokra mentek, ahol Jakab e két birtok elkülönítésére így vezette őket: a Tycia folyón túl észak felé Solyumus határa e folyó egyik ka­nyarjában; egy úton dél felé haladva 2 elhagyatott (deserta) ház, amik Solyumus birtoké; ue. úton menve egy domb, amit e részeken Hethleansere- nek neveznek, és ami Jakab szerint a két birtokot elkülönítő határjel; egy hold föld hosszúság; 2 tölgyfa mint határjel egy Berch-en, ahol a Balsa-i nemesek őket nem a bejárástól, hanem Solyumus Jakabnak e módon történő iktatásától tilalmazták, mondván, hogy Jakab így a Tycia folyótól kezdve e fákig végig Balsa birtok határain belül vezette őket, és hogy a Tycia folyón túl észak felé és e 2 fán túl a mezőig dél felé az ő birtokuk határa nem terjed túl; innen ez­után a Balsa-i nemesek vezetésével és mutatása alapján haladtak: kelet felé egy határjel, amit a Balsa-iak a két birtokot elválasztó határjelnek neveztek; észak és Jakab Wenchelleu nevű birtoka felé egy másik föld-határjel, amiben farkasvermek (foramina wlpium) voltak, s amit a Balsa-iak szintén közös határjelnek neveztek, Jakab viszont ezen 2 határjelről azt állította, hogy nem Solyumus és Balsa birtokokat különítik el, hanem az ő Wenchelleu nevű bir­toka határjelei; Tycia folyó felé egy újonnan kivágott tölgyfa csonkja, amiről a Balsa-i nemesek azt mondták, hogy a Balsa-t és Solyumus-t elkülönítő fa­határjel, míg Jakab azt állította, hogy egykor e fa az ő Wenchelleu és Solyumus nevű birtokai között állt és nem tartozik a Balsa-iakhoz; Iwanustowa halászóhelynél egy földjeihez hasonló kis emelkedés, amiről a Balsa-iak azt mondták, ez egy régi föld-határjel, de a nyájak nyomai (vestigia gregum) lerombolták, Jakab viszont azt felelte, ez nem határjel, hanem han­gyaboly (a királyi emberek sem tudták e helyet határjelnek vélni), és tiltako­zott, hogy a Balsa-i nemesek az efféle bejárással nem csak az ő teljes Solyumus birtokát, hanem Wenchelleu nevű birtoka (ami nincs perben) nagy részét is elfoglalnák, mire a Balsa-iak azt mondták, megmutatva egy kis föld­részt Wenchelleu birtok felől a mondott halászóhelytől egy kő-határjelig, 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom