Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 126; Ljubic II. 303. (A „Secreta consilia rogatorum” c. velencei államkönyv alapján. Vol. A. 21.) 893.1345.dec. 27. 1345., die XXVII. Dec. A velencei tanács határozatai: amikor Velence elküldte nunciusait Anchona-ba, az ottaniak kétszer is megígérték, hogy tartózkodnak Velence ellenségei támogatásától, de úgy tűnik, ettől mégsem álltak el, mivel a tengeri kapitány és Arbe comes-e leveleiben szó van olyan hajókról, amik Anchona-ból Zárába mennek élelemmel, valamint egy láncról, amit a záraiak készíttetnek Anchona-ban. Ezért a tanács küldjön követet Anchona- ba, aki tájékozódjon a láncról és minden egyébről, amiket az Anchona-iak készítenek Velence ellenében, v. megígértek elkészíteni az ellenség megsegítésére; fejezze ki Velence neheztelését, majd mindenről tegyen jelentést a tanácsnak. K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 122-124; Ljubic II. 303-304. (A „Secreta consilia rogatorum” c. velencei államkönyv alapján. Vol. A. 21.) 894. + 1345. dec. 28. Visegrád [1.] Lajos király (H) kinyilvánítja, hogy a Zorwazou-i kenézséget (kenezyatum ~ kenesiatum) minden bevétellel és haszonnal, régi határai alatt Erdeu ~ Erdew vajda [fiainak:] Aprusa-nak, Marus-nak és Staan-nak, valamint Staan fiának: Myk-nek engedi át, azon feltételekkel, amik [I.] Károly király (H) privilegiális oklevelében szerepelnek, s amiknek érvényét megerősíti. E kenézséget László fia: János speciális királyi ember iktassa nekik, ha nincs ellentmondó, az esetleges ellentmondókat pedig idézze meg okleveleikkel együtt a király elé. D. in Vyssegrad, in fe. SS. Innocencium, a. d. 1345. K.: Máramaros 20-21. Magánkézben volt, állítása szerint „királyi függő kettős nagy pecséttel” ellátott E.-je alapján, ami hiteles Má.-okban is megtalálható volt Máramaros megye lt.-ában az „1783/46., 51., stb. számok alatt”. R.: Doc. Val. 107-108. Román ford.: Doc. Trans. IV. 281-282. Megj.: A dátum ilyen formája miatt az oklevél eredetije nem lehetett függőpecsétes, tehát privilegiális, mert ez esetben az akkori kancelláriai gyakorlatnak megfelelően datum per manus-formulának, kiadási hely nélküli római napjelölésnek, annus regni-nek és méltóságnévsomak kellene szerepelnie. Ezért nem zárható ki, hogy az oklevél hamisítvány volt. 488
