Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
el). Erről a káptalan János kérésére függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in vig. Mychaelis, a. d. prenotato. [1345.] E.: Dl. 74 671. (Desewffy cs. grófi It. Poss. F. 6.) Felül chirographált (ABC). Függőpecsét és sárga fonata. K.: HO. V. 121-123. 625. [1345.] szept. 28. A velencei dózse palotája Andreas Dandulo, Velence, Dalmácia és Ho. (C) dózséja Arbe-i comes-ének, Andreas Michaelis-nek: az Arbe-ban szept. 19-én kelt levelét megkapta, ami alapján látja a comes gondosságát a Velencét érintő ügyekben. Utasítja, hogy küldessen Mo.-ra (H) hírekért, s azokat közölje a dózséval és Velence Zára elleni kapitányaival. Ügyeljen az Aquilegia-i pátriárkával, akiről Velence tudja, hogy a minap nunciusokat küldött Mo. (H) királyához, és nem jó okból, ahogy a dózse véli. Ha a comes úgy látja, hogy van valami mód, hogy e követeket elfogják, azt jelezze Velencének. Tudatja továbbá a comes-szel, hogy levelet kapott Apulia-i consul-ától, miszerint András Apulia-i király [!] meghalt, nem szép halállal. A comes mondott levelében szerepelt, hogy Duym Vegla-i comes hü Velencéhez. Viszont Velence megszerezte Duym saját kezű levelét, amit a záraiaknak küldött, és amiben biztatja őket, teljesen Velence tekintélye ellen beszélve. A comes tehát ügyeljen vele és Bertalan Vegla-i comes-szel is, mivel sem ők, sem övéik nem támogatják Velence zárai ügyét. D. in nostro ducali palacio, die XXVIII. Sept., ind. 14. [1345.] K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 99; Ljubic II. 274. (Velencei It. Ducali ed atti diplomatici.) 626. [1345. szept. 28.] [VI. Kelemen] pápától kérte Erzsébet királyné (U), hogy fia: István herceg nevelőjének, Plaga-i László mesternek az erdélyi (Albensis Transilvanensis) egyházban kanonokságot, prebendát és tisztséget (dignitas) rezerváljon, annak ellenére is, hogy Lászlónak az esztergomi egyházban kanonoksága és prebendája van, s hogy a pápa váradi kanonokká fogadta, ottani tisztség (dignitas) reményével. Emellett a pápa utasítsa alkancellárját, hogy küldje el levelét mind a váradi, mind az erdélyi egyházba. A pápa a kérést jóváhagyja. K.: Klicman I. 308. (ASV. Reg. Vat. Vol. 171. föl. 3. ep. 6. alapján.); Reg. Suppi. 1/2. 113. (ASV. Reg. Suppi. Clementis VI. Tom. VIII. fok 25. alapján, e dátummal.) R.: Erdélyi okm. III. 283. szám. Román ford.: Doc. Trans. IV. 257. 359
