Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

E.: Dl. 29 136. (GYKOL. Cista comitatuum. Colos 4. 39.) Hiányos. Hátlapján későbbi középkori (Keczel névalakkal) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint 1 nagyobb és 2 kisebb pecsét körvonala.

Á.: Erdélyi kápt., 1786. aug. 15. Ue. jelzet alatt. (Tévesen 1340. évi dátumot adva.) K.: AO. IV. 492-494.

R.: Erdélyi okm. III. 248. szám.

Román ford.: Doc. Trans. IV. 231-232.

171.1345. márc. 15.

A csázmai káptalan előtt egyrészről Castellan (diet.) Péter mester, másrészről Jakab fia János fia: János és Barana-i Tamás fia: Pál elmondták, hogy az eddig egymásnak okozott károkban, jogtalanságokban, valamint a birtokaik közötti határok miatti perükben fogott nemes bírók elrendezésével megegyeztek, egymásnak elégtételt adtak és perüket örökre visszavonták. A Topolcha és Demskfeldi nevű birtokaik közötti, a per tárgyát képező határokat így rendezték el, s ezt írásban (in scriptis) is bemutatták a káptalannak: Toplicha víznél egy fűzbokor; gyümölcsfa; Narfa fa; kis völgy; körtefa; bokrok; hegy; mogyoróbokrok; Gymolchi bokrok; hegy; kereszttel jelölt gyümölcsfa; völgyben egy forrás mellett Clen és Gertan fa; Dubouch víznél két, kereszttel jelölt Has fa; völgyben Gertyan fa; hegyen Harast fa és Chipke bokor; hegyoldalban földjellel körülvett cseresznye- és Bik fa; Dobouch patak; kereszttel jelölt Byk fa; Gertyan fa; patak; forrás; völgy; földjellel körülvett cseresznyefa; földjellel körülvett Gertyan fa; fennsík; cserjebokrok; út, ahol elkülönülnek János és Pál határai, és innen Orrus (diet.) Peteu földjével szomszédos. D. f. III. p. Judica, a.d. 1345.

E.: Dl. 108 302. (Vegyes provenienda. Vétel.) Hátlapján mandorla alakú pecsét körvonala. Alul chirographált [!] (ABC).

172.1345. márc. 15.

István prépost és a Saag-i Boldogságos Szüz-monostor premontrei rendi testvéreinek konventje előtt Palasth-i Herman fia: Péter (Vezzeus mester Saskuu-i várnagy szerviense ügyvédvalló levéllel az ura nevében) elmondta, hogy Lorand fia: Miklós, a felesége és fia: Leukus a Sember nevű birtok[részüket] Vezzeus mesternek eladták, [maradék] Sember-i birtokuk pedig Vezzeus-é mellett van, ezért ha az eladók bármely helyen v. bíró előtt bárki ellenében bírói döntésben (iudicium) v. bírságokban (byrsagiis) marasztaltatnak el, Sember birtokon semmilyen, Vezzeus mesterhez tartozó rész emiatt nem terhelhető, azt az eladók tette miatt senki sem zaklathatja. Erről a konvent Péter kérésére tilalmazólevelet ad ki Wezzeus mesternek. D. f. III. p. Iudica, a. d. 1345.

131