Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
engedélyével) Feultheuberen, más néven Apathy birtokot, amit a monostor Pálnak és leszármazottainak szolgálataikért és érdemeikért éves census-ért átadott (assignare), fráter-üknek és rokonuknak, Alch-i Lorand fia: Jánosnak és leszármazottainak adják és engedik át. D. sab. an. Letare, a. d. 1345. E.: Dl. 40 969. (Máz. Ta. 1895. 7.) Hátlapján kerek pecsét körvonala. Má.: Ue. Jelzet alatt. XX. század eleji. 148.1345. márc. 6. Visegrád Miklós nádor (H), a kunok bírája igazolja, hogy bírói engedélyével Pok-i Desew comes megegyezett azon perben, amit színe előtt Germolth-i Iwanch fiai: István litteratus és Mátyás ellen viselt, és ezért 3 márka békebírság kétharmadával tartozott a nádornak, ám ő azt Desew kérésére neki elengedte. D. in Wysegrad, in domin. Letare, a. d. 1345. E.: SNA. Szepesi kápt. hh. It. 14. E. 5. 12. (Df. 263 583.) Zárópecsét hártyaszalagja. 149.1345. márc. 6. A váradi káptalan előtt Luchunch-i Dénes fia: István mester Zeurin-i bán 1345. márc. 6-án (domin. Letare, a. d. 1345.) tiltakozott, hogy miután ő a frater-eivel: Tamás és Desew mesterekkel az összes Mo.-i (regnum Hungarie), s főleg erdélyi birtokaikon örök osztályt tett, Tamás jogtalanul (non de iure, séd de facto) elfoglalta a Herchenteleke nevű földrészt (ami István mester Dedrad nevű birtokához tartozik) és az Olidech nevű birtokától a vulgo Regenreueu nevű bozótosig (mbeta viminum) terjedő földrészt (mindkettő Erdélyben fekszik). Mivel ezen földrészek mind elődeik (avi), mind a mondott osztály idején Dedrad és Olidech birtokokhoz tartoztak, ezért István mester Tamást és másokat e földrészek elfoglalásától tilalmazta, mondván, hogy bár ezen tilalmazást az egyház- megyeileg illetékes erdélyi káptalan előtt (in capitulo diocesano, vicelicet in Albensi ecclesia seu Transsilvana) kellett volna megtennie, de mivel a királyi felség a főpapok és bárók tudtával őt honor-jaiban régtől fogva az ország határain tartja, ezért ezen tiltalmazást az erdélyi káptalan előtt nem tudta megtenni, de amint lehetősége nyílik rá, mindezt az erdélyi káptalan előtt is kinyilvánítja és ott is oklevelet adat ki. D. die et anno supradictis. K.: Bánffy I. 125-126. Eszerint E.-je: Erdődy cs. galgóci lt. 10. 4. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét töredékei. R.: Erdélyi okm. III. 246. szám. Román ford.: Doc. Trans. IV. 227-228. 119
